mobilgeke

Vödrös narancs INTERSPÁR akció

2011-01-22T20:12:00.002+01:00

Nemrég vettünk az InterSpárban vödrös narancsot, tavaly is vettünk...

A jobb oldali a tavalyi vödör!

A felső az idei!

Alighanem jól látszik az infláció! :-)

Ady Endre: Magyar jakobinus dala

2010-12-31T23:59:00.000+01:00

Ady Endre:
Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

Boldogabb új esztendőt Magyrország! ;-)

Határtalan jótékonyság!?

2010-11-17T20:08:00.005+01:00

Előre bocsátom, hogy nem vagyok rasszista!

Ha Kolontárt említem, mindenki tudja, hol van és, mitől vált ismertté, Devecser már ismert volt, de most ezt a települést is reflektorfénybe állította a közelmúlt katasztrófája.
Történetünk szereplői ez utóbbi településen élnek nyugdíjasként és békességben. Azaz csak éltek békességben, de a vörösiszap teljesen megváltoztatta életüket. Nem mosta el a portájukat, nem rombolta házukat, hanem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keserítette meg életüket, persze nem szándékosan, pusztán emberbaráti szeretetből. Hamarosan rátérek a lényegre, de előbb próbáld elképzelni, hogy tisztességes munkában megöregedtél, összehoztál egy házikót, egy autót, van TV-d, Interneted, két gyermeked, akik távol élnek, de hazajárnak egy-két hetente, pecázással, kert körüli ténykedéssel töltöd napjaid és, hogy kicsit jobban élj, meg néha dolgozol is. Éldegélsz boldog nyugalomban mikor jön ez a szörnyű sárkány és rá telepszik lakóhelyed mélyebb területére és ismerőseid, barátaid veszítik el házukat, mindenüket. Kicsit megnyugtat, hogy a Te házad egyben maradt, sőt a közelébe sem jött a rém, és máris koppansz nagyot és fájdalmasat.
A szomszédodba költöztetnek egy családot, mert azon a házon több a hitel, mint az értéke, így az örököse nem tartott rá igényt, ezért a fent említett Szeretetszolgálat kibérelte és be költöztetett egy családot. Nem ám az egyik ismerősödet, barátodat, valakit aki dolgozott, hogy valamije legyen, hogy emberként élhessen, és ne alamizsnából, nem. Egy olyan család került oda, akik sosem dolgoztak (pedig nagyon akartak) ritkán élnek és viselkednek ember módjára, sokan vannak, mert mint a nyulak..., és ritkán mosdanak, kevés hangsúlyt fektetnek a tisztaságra, a becsületről talán már hallottak, és nagyon ügyesen tudnak segélyeket kisajtolni a hivataltól. Az már csak a véletlen műve, hogy nem teljesen világos-bőrűekről van szó, és szegények a kisebbség sorait duzzasztják. Pici vályogputrijukat elbontotta az iszap, kaptak hát egy összkomfortos házat (hajdan) szép kerttel.
Térjünk vissza történetem szereplőihez, a kedves nyugdíjas házaspárra, akiknek a napjai innentől meg lettek keserítve és remény sincs, hogy vissza áll a rend és nyugalom az utcájukban.
A szomszéd udvaron halomra gyűlik a szemét, szaporodnak a patkányok, és ott nyüszít egy kutya, akiről nem gondoskodnak fogvatartói. Ha bele tudod élni magad ennek a két jóravaló embernek a helyzetébe, valószínűleg megérted mi a baj a jótékonykodás meggondolatlan formájával.
Nem csak azok szenvednek Kolontáron és Devecserben, akiknek a háza, mindene odaveszett a profithajhász felelőtlenség okaként, hanem azok is, akiknek a háza megmaradt, de szívják a port és a helytelen döntések eredményét. Csak Velük a kutya sem foglalkozik!
A határtalan jótékonyságnak vannak áldozatai, a vörös iszap katasztrófának pedig vannak nyertesei. Gyanítom, hogy nem csak ez az egy család lett íj módon kártalanítva. Putriból az öszkomfortba, ami talán nem is volna baj, ha méltóan viselnék magukat és a hirtelen jött jókat, és ezt valaki felügyelné. De sajnos nem volnék meglepődve, ha pár hónap múlva nem lenne cserép a mellék épületen, sőt fali sem lennének... Sokat dolgoztam a főváros 8-ik kerületében, ahová annó betelepítették a "kisebbséget" egy integrációs program keretében, a kísérlet kudarcba fulladt. Érdemes próbálkozni? Mi változott azóta? Több támogatást és jogot kaptak, amivel nem csak élnek, de sajnos sokszor visszaélnek. Nincs semmi bajom a grizzly medvével, mert messze van tőlem, de nem örülnék, ha egy kolónia a szomszédom házába költözne. De ezek ott beköltöztek, törvényesen, támogatva, nagyságrendekkel komfortosabba. A szomszédok meg, menjenek, ha tudnak. Életük munkájának gyümölcsét hátrahagyva, vagy asszimilálódjanak, mert a jövevények nem fognak, hisz évszázadok óta nem tudnak, nem akarnak beilleszkedni.
Adja magát a kérdés, kit szeret a Magyar Máltai Szeretetszolgálat?

Budavári séta naplemente után

2010-11-14T23:02:00.007+01:00

Már-már hagyomány, hogy ilyenkor, óraátállítás után mikor korán sötétedik, felmegyünk a Várba, élvezni a hangulatot, és gyönyörködni a kivilágított városban. Így volt ez ma is. Gellérttel (sikló déli kocsija) mentünk fel, elszörnyülködtünk az árán, de egyszer egy évben...

Felérkezve a Halászbástyához vettük az irányt, majd innen lementünk és a Hunyadi János úton mentünk vissza a Várszínház felé. Nagyon jó volt, hogy ilyen kellemes enyhe idő volt.

Állatkerti séta

2010-11-13T22:22:00.009+01:00

Ismét ellátogattunk a Fővárosi Állat-, és Növénykertbe. Jó látni a folyamatos fejlődést, fejlesztést, és a sok állatot, meg persze a gyerekeket, amikor csodálják etetgetik ezeket az állatokat. Most éppen a barlangmozi volt szétütve és egy komoly fejlesztés miatt.
Szerencsére elég korán érkeztünk, és még lehetett húzókocsit bérelni (ajándékboltnál, 2.000,- kaució, 200,-/óra), így könnyebb volt a lurkók kordában tartása. Nagyon jót szórakoztunk az elefántoknál, mert most aranyosan produkálták magukat. A fókák is mutatványoztak, de a tevék szó szerint a tenyerünkből ettek. A zsiráfokhoz most nem lehetett közel menni, de ez nem okozott nagy csalódást a gyerekeknek. Természetesen a játszótér sem maradhatott ki a napirendből.
Néhány kép a kellemes látogatás pillanatairól:

Több kép.

Barkácsoltunk

2010-11-04T20:37:00.000+01:00

Hirtelen 5lettől vezérelve csillagokat, holdat és napot rajzoltam egy kissé erősebb papírra (220 g-os), miket Máté kivágott, én kicsit javítgattam a rajta, majd Zsófi és Máté kiszínezte zsírkrétával, míg én a spirált vágtam és színeztem, majd cérnával összefűztük, és fellógattuk a gyerekszoba lámpájára.

Kismaros - Királyrét - Pap-hegy ládázós kirándulás

2010-10-23T22:43:00.003+01:00

Kellemes őszi idők voltak az elmúlt héten, a Baráti Kör fórumán felmerült, hogy elmehetnénk kirándulni. Dobtam egy ötletet, Kryx felhívott, hogy komolyan gondolom-e? Igennel válaszoltam, és Ő leszervezte.
Így eset, hogy kis csapatunk rajtaütés szerű támadást intézett a Királyréti hajtánypálya ellen és csalódás mentesen távozott egy kör letekerése után a Pap-hegy irányába, ahol a paplanernyősök starthelyének közelében két ládát is sikerült levadászni (egy GC-s és egy GG-s), majd a Pap-hegyi megállóban buszra szállva lementünk Szokolyára, ahol a vonat érkezéséig rendelkezésre álló időbe egy kávéval serkentettük magunkat a helyi kiskocsmában. A gyerekek és a felnőttek is nagyon élvezték egymás társaságát és a kiváló csapatot a nagyszerű idő kényeztette. Rég kirándultunk már ilyen jót. Bár minden kirándulás jó, ez mégis rendkívüli volt. Köszönet Kryxnek a szervezkedésért, és a többieknek a jelenlétér.

A gyerekek nagyon élvezték egymás társaságát, mi pedig azt, hogy Ők milyen jól érzik magukat.

Walton felvette az indulásunkat...

.. és az érkezést.

Az utat ilyen kis kőrakások jelezték.

Kilátás Szokolyára.

Hangulatos.

A vonat, mellyel Kismaroson parkoló autóinkhoz visszatértünk.
A kismarosi állomás nagyon szépen fel lett újítva, le a kalappal! Bár a vizesblokk női szakasza kissé alul méretezett, de ez mindenhol így szokott lenni.

Kettesben a kisfiammal csavarogtunk a városban

2010-10-22T22:22:00.000+01:00

M1 azaz földalatti, azaz kéregvasút. Kicsit fényszegény ezért bemozdult. (bocs)

Már nagyon rég volt, hogy kettesben mentem geoládázni Máté fiammal és egyszer troliztunk és villamosoztunk is csak úgy, a hétvégéket és szabadságokat mindig együtt töltjük. Most azonban úgy alakult, hogy nyertem egy napot, mert az oviban amolyan szünet féleség volt, én pedig kivettem egy nap szabit. Már régen igértem Máténak, hogy majd elmegyünk metrózni. Egy olyan gyereknek, akit mindenhova autóval visznek, minden tömegközlekedési eszköz élmény és bár ici-pici korában már utazott metrón, de arra már nem emlékezett. Fel ültünk a sárga buszra és bementünk a városba. A keleti pályaudvaron futó pillantást vetettünk a nagy kedvencekre a vonatokra, néhány szóban elmondtam ki volt az a két bácsi, akinek a szobra a homlokzaton látható, majd trolival a Mexikói útnál kezdtük a föld alatti utazást. Kismanókám arcán látszott, hogy tetszik Neki, alaposan szemügyre vett mindent, mikor elfogytak a kérdések, elmondtam, hogy ez a legrégebbi föld alatti jármű egész Európában és hogy a második metrót akkor építették, amikor én kis gyerek voltam (1950-1972), és el is érkeztünk a Deák térre, ahol átszálltunk az M2-re.

A Bethlen Gábor téren utunkat állta egy játszótér, amit nem hagyhattunk ki.

Máténak nagyon tetszett a tér neve, mert egyik csoport társát is így hívják. :-) A Kossuth téren kiszálltunk és felmentünk, hogy át nézzünk a Duna túlpartjára, ahol a következő megálló vár ránk. -Hú apa, akkor most át fogunk menni a Duna alatt? -kérdezte lelkesen.

Természetesen a Batthyány téren is felmentünk a felszínre, de itt még a HÉV-et is megnéztük, ami pont akkor érkezett és Máté integetésére lámpa villogtatással reagált. Aztán el metróztunk az Örs vezér térre, hogy alagútból ki, majd visszát játszunk. A Keletinél megszakítottuk utazásunkat, hogy megnézzünk egy 3D-s filmet a rovarokról az IMAX-ben, ami nekem is különleges élmény volt, mert 8-10 éve nem voltam moziban, de 3D-s filmet sem láttam még.

Mozi után.

Mozi után a hármas metróhoz igyekeztünk a Nyugatihoz, amivel a népligetig mentünk és onnan gyalog közelítettük meg Anya munkahelyét, ahonnan kocsival mentünk az Etele térre, megnézni az M4 infocenterben a maketteket. Itt még egy geoládát is begyűjtöttünk.

A láda közelében.

Szóval nagyon élménygazdag nap volt ez mindkettőnknek és gyakran éreztem úgy a nap folyamán, hogy megzabálom a fiamat, pedig nem is vagyok kannibál! :-D

eRTéeL ikszfaktor

2010-10-10T20:22:00.004+01:00

Kész átverés show, ahol a néző az áldozat. A mai adás előhozza belőlem az állatot. Az, hogy a Janicsák leánya továbbjutott, nem volt kérdés számomra. De milyen anya az, aki a testében növekvő magzatot ennyire eldobja magától önös sikere, karrierje érdekében? És aki Őt tovább juttatja, ahelyett, hogy felhívná a figyelmét, arra, hogy rá most egy sokkal fontosabb (tartósabb) siker vár...
Ki verte a biztosítékot! És morcos vagyok!
És az a sok gusztustalan nyálas nyafogás, továbbá a zöld ruhához zöld telefont viselő Fanni a szépen csillogó fogszabályzójával...
Panem et circense (Kenyeret és cirkuszt) tartja a Latin mondás, de ha már kenyérre százezreknek nem futja, legalább cirkusz legyen?!

Na jó, azért az egyik reklámban megnyugtattak: "RTL klub, filmek ősszel is!"
Én meg már aggódtam, hogy ősszel csak vetélkedők lesznek (mit mondott Magdi Anyus halála előtt, Gézának volt-e motorja stb.?) netán tudományos műsorok és száraz politika, de nem! Szerencsére filmek lesznek ősszel is az RTL klub televízió műsorán. Ez megnyugtató!

Nem átlagos hétvége

2010-10-03T19:18:00.012+01:00

Pirulok, ha megnézem, mikor írtam utoljára ebbe a blogba. Pedig rengeteg téma forgott a fejemben, de valami különös oknál fogva rettentő fáradtságot éreztem esténként mikor gép elé kerültem. A témák zöme elavult, de vannak örökzöldek, most mégsem ilyennel folytatom a bejegyzések sorát.
Inkább írok az elmúlt hétvégéről. Pedig még nem is múlt el, és nem is fog nyomtalanul elmúlni egy pár napig.
Az érdi újságból megtudtam, hogy Vörös János tűzoltó ezredes, tűzoltó parancsnok tűzgyújtási tilalmat rendelt el -és most jön a lényeg- a hosszú idő óta tartó rendkívül aszályos időjárásra való tekintettel!
Gondolom, a hónapokig kertemben ideiglenesen álomásózó víz mind az aszály része, továbbá, a vízóra aknám búvárfelszerelést igénylő vízszintje, mind része az aszálynak.

Tavasszal: Ősszel:

Ekkora "szárazság", ami ebben az évben volt, más időkben két évi csapadékmennyiséggel érhető el! Legalább öntöznöm nem kellett a füvet, csak nyírni, de intenzíven!
Ennek a nagy víznek a hozománya (gondolom), hogy az örökzöld fenyőim lombhullatóvá váltak. Sajnos mindet ki kellett vágni (5 db). Jó barátok segítségével gyerekjáték, csütörtökön (2010.09.30) sort kerítettünk rá.

Reggel:
Este:

"Nem szokta a paraszt a szántást!" szokták mondani, mi tagadás nem kellett altató éjszakára, másnap pedig a kipenderített fák feldolgozásával folytattam a felkészülést a hétvégi pihenésre. Bár már a hétvége vége felé járunk, azért még érzem a tagjaimban, izmaimban a nem megszokott munka áldatlan hatását (jaaaaj)!

Pedig igyekeztem a pihenésnek átadni magam, de az nálam nem megy, hogy délig lustálkodom, amúgy sem hagyna a két örökmozgó! Szombaton a Budakeszi Vadasparkba tettünk látogatást, és pont jókor, hisz mindenféle árusok voltak és színpadi rendezvények vadaspark előtti téren, bár minket csak a benti dolgok érdekeltek, de jólesett látni a kavalkádot, amit itt gyermek koromban láthattam, pedig mostanában gyakran előfordulunk itt.

Érdekesség, a képen látható kecske és a képen nem látható társa a kerítésen kívül pihentek, bizonyára a kinti rendezvény tartalék játékosai voltak:
Meg sasoltuk a sasokat is:
Gondolkodtam, mit szólna Győzike, ha látná, milyen kecses az őzike?:
Azért az ott lakóknak sem lehet rossz dolguk, hisz nap-nap-után nézhetik a főemlősöket, a tápláléklánc csúcsát, biztonságos kerítésük mögül, belépő jegy nélkül! :-)

Ma a Természettudományi múzeumot látogattuk meg, ami a gyermekeknek egy bizonyos kor alatt kevés érdekességet tartogat, de minden képpen élmény nekik, talán, mint egy óriás játszóház. Az átjáró, mely a korallzátonyok változatos élővilágát mutatja be, mindenképpen hatalmas élmény. Alulról megvilágított üvegpadlón sétálsz, és a talpad alatt egy kis darab tengerfenék... Remek, nagyszerű, gyönyörűűű!

Most megyek, egyengetem a derekam! (jajjjj)

Nyaralás II.

2010-09-05T20:09:00.010+01:00

...mert az azért nem úgy van, hogy az ember csak egy helyen nyaraljon, mert azt meg lehet unni. Én legalábbis nem igen szeretek túl sok időt egy helyben tölteni. Valószínűleg ez már gyermek koromban megalapozódott, hiszen az óvodát két helyen, az általános iskolát három helyen jártam ki, majd később a sorkatonai szolgálat 18 hónapját is hazám három különböző táján töltöttem le. Bár a Balatonföldvári nyaralásokat sosem untam meg, mert mindig változtak az emberek a környezetemben, (és most is el tudtunk volna több időt tölteni) azért a nyári programok változatosságára törekedtünk. Így jártunk a Fővárosi Állat és Növénykertben, ahol még egy régi ismerőssel is összefutottam a Barlang étteremben. Itt már a jegyvásárlás is érdekes volt, ugyanis az állatkertnek két bejárata van, de ezt nem nagyon hirdetik, továbbá lehet online módon és mobillal SMS-ben is jegyet váltani elkerülve a sorban állást, de ez is olyan titkos információ, amit csak azok tudhatnak, akik alapos odafigyeléssel olvasgatják az intézmény honlapját. Így rengeteg ember áll sorba a gyermekével, a tűző napon, holott a "hátsóbejárat" (a játszóháznál, közvetlenül a Fővárosi nagycirkusz mellett) árnyékos, és senki nem állt sorba. Próbáltam is erre felhívni néhány kisgyermekes sorban álló figyelmét, de fittye hánytak mondandóm lényegére. A sorban álló emberekről egyébként tanulmányt lehetne írni, ugyanis négy pénztár működött, ennek megfelelően négy sor alakult ki, különböző hosszúságban és a legrövidebb és a leghosszabb sor között legalább 30 ember volt a különbség (kb.)! De nagy az Isten állatkertje, sokkal nagyobb, mint a fővárosé, hisz a tápláléklánc csúcsa, a Homo Sapiens is egy állatfaj, csak nem minden egyede gondolkodik. Így nekem egyszerüen ki kellett választanom a legrövidebb sort és sok előttünk érkezőnél hamarabb juthattunk be. :-) hi-hi

Felkerestük a Csodák palotáját is, ahol csodát ugyan nem láttunk, de csodának tűnő fizikai érdekességet annál többet. Élvezték is a lurkók, Máténak talán a legjobban az tetszett, ahol egy csigarendszer segítségével fel tudta húzni magát. A Öveges teremben néhány érdekes kísérletet nézhettünk meg, amiből magam is tanultam, pedig a suliban a fizika és a kémia volt a kedvencem.

A szentendrei Skanzent is megcsodáltuk (ismét) és jó látni a fejlődést, hogy mindig van valami újdonság és a személyzet is nagyon lelkesen mesél, ha kérdezünk. Szeretünk ide járni, mert rengeteget lehet tanulni a múltról. Persze a skanzen nosztalgia vonatja is nagy kedvenc.

Persze a vasúttörténeti park sem maradhatott ki. Itt szintén mindig jól érezzük magunkat, így volt ez nyári látogatásunk alkalmával is.

20 év után újra Balatonföldváron nyaraltam.

2010-08-18T19:27:00.050+01:00

Előszó helyett:
Talán most már átéltem amit Petőfi Sándor érezhetett és 1848 nyarán papírra vetett:

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy világviszonylatban is Balatonföldvár a szívem csücske, és erre nyomós okom van. Amióta az eszemet tudom (vagy még korábban is) gyermek és ifjú korom minden nyarát itt töltöttem. Itt láttam akkora lángot, hogy azt mondták befogok pisilni éjjel és igazuk lett. Itt tanultam meg bringázni, nagy esések árán, és itt állt a talpamba egy hatalmas rozsdás szög. Itt nyomtam borsót az orromba, amit a környékbeli öregasszonyok válogatott módszerekkel sem tudtak kiszedni így menni kellett az orvoshoz és itt harapott meg a szomszéd kutyája, melynek nyomai ma is látszanak bal vádlimon. Mekkora királyság volt a pálcikás és poharas LEÓ jégkrém, a Mama (Nagymama) által a hátsó teraszon felszolgált reggeli kifli zacskós kakaóval (és a többi, amivel a kis unokáit kényeztette), az első teraszon az AudioSonic márkájú kazettás rádió-magnóból hallható zene, ami még monó volt, mégis menő. A Wolf fűnyírógép, amivel imádtam nyírni a füvet, persze fűgyűjtő még gondolati szinten sem volt akkor. És a nagy szivacs amin hatalmasakat lehetett ugrálni, bukfencezni, birkózni. Az indián sátor, amiben egyszer kint aludtunk az udvaron, hinta hátul, ahol pénzt ástunk el abban a reményben, hogy kinő, majd egy pénz fa. A kis-ház, ahol külön alhattunk mikor már elég nagyok voltunk.
Volt néhány korombeli gyerkőc, akik szintén a nagyszüleik gondjaira voltak bízva azokon a csodás nyarakon és az unokahúgom, akivel mindig veszekedtünk, (és kilopkodtuk a kovászos uborkát, mielőtt elkészült volna) mégis nagyon szerettünk együtt nyaralni. Hátsó szomszédban Gábor és Zsófi, szemben Tomi és Mariann szinte állandó játszótársak voltak és mikor már nagyobb gyerkőcök lettünk sokszor együtt mentünk a strandra, moziba, vagy csak simán csavarogni Balatonföldvár utcáin. Sok, sőt, rengeteg élmény, emlék, melyek néha eszembe jutnak, most egyszerre törtek elő a sok évnyi mélységből. Különös érzés volt ily sok idő után sétálni az akkor jól ismert utcákban, bejárni a kikötőt és gyermekeimmel csobbanni a Balaton vizébe. A múltban egy szál törölközővel mentünk a strandra, most meg, hmm, mobil, fényképező, pénztárca (legalább egy 5000-esel) :-) . Bár rövid időt tudtunk most itt tölteni, de sikerült szinte minden helyet bejárni. Át kompoztunk Tihanyba is, bele hallgattunk a KFT együttes koncertjébe is a szabadtéri színpad kerítése mellett leheveredve a fűbe. Bár nagyon megváltozott a város mégsem éreztem csalódást, minden fontos objektum a helyén volt. Szállásunk a Munkácsi u. 22-ben volt Erzsike néninél, aki már érkezéskor egy flakon balatoni borral fogadott, dinnyével, palacsintával kedveskedett ottlétünk alatt és távozáskor egy üveg pezsgőt, egy bimbózó leandert adott és a gyerekek édes kekszet kaptak búcsúajándékba.
Néha a strandon ebédeltünk, ahol egy lángos 220 Ft-tól indul, a gyros tál 900 Ft, hekk 300 ft/10 dkg, kávé 200 Ft. A "nagy büfében" különösen kedves a kiszolgálás és elfogadják a melegétel utalványt. A kiszolgálás egyébként mindenhol nagyon kedves volt, kivétel a Kilátó büfét, bár ott sem volt semmi kivetnivaló, de nem vitték túlzásba a mosolygást! A parkolás mindenhol ingyenes, és az összes strand is ingyenes. Mi a keleti strandot látogattuk, ahol vizitcsúszda is van és 100 Ft egy csúszás, vizenjáró gömbben 700 Ft ért próbálkozhatsz talpon maradni. A kompon 6 év alatti gyerkőcöknek ingyenes az utazás, de csakis szülői kísérettel tehetik így egy út négyünknek 1000 Ft-ba került, a tihanyi kivonaton szintén csak a 6 év felettiek utazását fizettetik ki és a felnőttek darabját 350 Ft-ér szállítják. Kisvonat Balatonföldváron is jár, de ott a gyermekjegy 3 éves kortól 300 Ft. és a felnőtt viteldíj 600 Ft. Itt hosszabb az út és visszavisz a kiinduló pontra, mely a vasútállomás mögött van a posta felé.

Lássunk néhány képet:

Itt tanítgatott a szomszédnéni úszni és, hogy nem nagy sikerrel, az nem az Ő hibája. Most az én porontyaim szelik a vizet.

Tihanyi kisvonat, mely gumikerekeken gyűri maga alá az aszfaltutakat.

Hozott anyagból dolgoztam, saját 8X-os távcsövembe dugtam a fényképező objektívjét. Először egy ETÜD géppel fotóztam itt kb. 30 évvel ezelőtt. És akkor még nem volt távcsövem. :-)

Souvenir. Egy sarokkal lejjebb 50 Ft-al olcsóbb, de mindegy, két napot bírt ki. Törékeny ajándék nem ajándék a kisembereknek. A Földváron vett kínai gagyi még megvan, és tudják, hogy onnan való. Ez van, a gyerekeknek más az értékrendjük.

Nagy volt a forgalom, egyszerre három komp szelte a vizet.

Szárszó, József Attila emlékmű, egyben virtuális geoláda. (kedvenc J.A. versem Földes László munkássága által ismertem meg, íme: http://www.youtube.com/watch?v=D4CljbGbyZo )

Mint tudjuk az EMBER is állat, de még mekkora! A padon hagyott hulladék és a részére telepített gyűjtő közt max. 5 méter a távolság de Isten barmának ez megerőltető volt, inkább ékteleníti a hangulatos, hattyúkkal teli szárszói partot. (Ugye Te nem dobálod el a szemetet?!)

Tova tűnt gyermekkorom paradicsoma régen...

... és ma.

Báthory utca, én és Timi aki z unokahúgom valamikor a 70-es évek elején.

Báthory utca 2010 nyarán.

Az egykori Pedagógus Üdülő. Ide jártunk pig-pong-ozni és egyéb játszótéri felszereléseket élvezni amik nem feleltek meg semmiféle Uniós szabványnak, de valahogy mégis éltben maradtunk.

A Kvassay sétány a kikötőtől nyugatra. akkoriban fogalmam sem volt róla ki volt Kvassay Jenő, de mióta álltam a róla elnevezett zsilipen, sőt át eveztem rajta kenuval kicsit többet jelent, mint akkoriban, bár akkor is szépnek tartottam ezt a sétányt. Kvassay Jenő emlékmű áll a kikötőben 1929 óta!
klikk a mütyürre

Hajdan itt egy kis büfé állt nagy forgalommal, zöldre festett vaslábú bádog asztalokkal. Amikor pecáztunk a Galamb szigeten, és elfogyott a csali itt vettem pár szelet kenyeret 40 fillér/db áron!
A vetett árnyékból jól látszik, hogy erősen délután van. Ilyen időtájt régen hosszú sor volt és üres asztal nem igen akadt. Most ilyen probléma nincs!

A hajóállomás épülete, picit több az árus és a napernyő és megújult a burkolat.

Sosem tudtam, milyen épület ez itt felettünk, de a fecskefészkek örökös tartozékai voltak. Szerencsére manapság is van bőven.

A vasút állomás, sok örömteli megérkezés és sok könnyes búcsú helyszíne. Bent is körülnéztem, a váróterem és a jegypénztári helyiség sem változott, de ez így is van jól!

És a RESTI ahol felejthetetlen mézes-krémest lehetett kapni. Sajnos már nem üzemel, a helyiség kiadó, de félő, ha ki is veszi valaki, olyan mézes-krémest már sosem árulnak benne. :-(

Egy kis cica sírja. Egy volt vállalati üdülő udvarán található. Aki ismeri, tudja mi ez, aki nem ismeri annak ma már nem lehet szavakkal leírni, mert akkor mások voltunk, más érzelmekkel. Számomra a múlt kedves emlékei közt szerepel és ottjártunkkor kíváncsian kerestem, vajon meg van-e még. Mikor rátaláltam, kicsit megörültem. ("Vannak dolgok, amik nem változnak..." /Morpheus-Mátrix/)

Az egykori mozi helye. Itt láttam az ABBA filmet, az AC/DC filmet, a Negyedik fázist és már nem is tudom még miket.

A Széchenyi utca fái azóta még nagyobbra nőttek és még több pénz cserél gazdát árnyaikban, hisz a Spúr István utcától (Jubíleum tér) megannyi vendéglátó egység és bazár van, több/kevesebb vendéggel. Ez a környék inkább hátrányára változott szerintem, sokat vesztett egykori hangulatából. A Széchenyi család alapított itt fürdő telepet a XIX. század végén, Spúr István mérnök és Schilhán József kertész parkosították. És Bajor Gizi (Beyer Gizella, Budapest, 1893) volt az első híresség, aki villát vett itt, mely ma egy jól működő szálloda a nyugati parton.

Kilátás a Kelta sétány felső részéről ami az i.e. előtti IV. században itt virágzó Kelta kutúra emlékét őrzi. Innen egy ...

... lépcsőn lehet lemenni...

... a hajdan népes kemping bejáratához. A kerítés áll még, a kapu zárva volt és a Szárszóra vonatozáskor munkagépeket láttunk a területen dolgozni, tehát valami lesz itt, de vajon mi?

Ez pedig a volt minigolfpálya maradványa, melynek közelében Disco és néhány büfé volt, ma már semmi nincs belőlük.

A jó öreg Városháza, kissé kibővítve felújítva.

A "nagy bolt" a központban manapság CBA (ami nem olyan nagy változás, mert akkor ABC volt) és még ami a képen látszik.

A "kis bolt" a Gárdonyi és a Budapesti út sarkán festékbolt lett. :-(

Jó kis nyaralás volt ez Balatonföldváron, bár csak pár napig tartott, de évtizedeket rázott fel bennem. Azt az érzést és hangulatot már soha nem érezhetem, amit gyermekkoromban, de visszavágyom és vissza is fogok menni, mert szerencsére a családomnak is tetszett Balatonföldvár.

Ötévesen kétkeréken

2010-07-31T21:04:00.009+01:00

Rég volt, mikor én a bringa hátuljába eszkábált seprűnyéllel két keréken gurultam, mellettem kocogott anyám, aki a nyélnél fogva tartott. Én beszéltem hozzá, ő válszolt, aztán mikor nem válaszolt, begurultam az árokba. Nem volt nagy tragédia, de kissé kedvem szegte. Majd hetekkel később újra próbáltuk a mutatványt. Sikerrel. Kikerült a nyél a bringa hátuljából és végig bringáztam Szántód és Balatonföldvár utcáit. 6 vagy 7 éves voltam ekkor. Volt, hogy megharapott egy kutya bringázás közben, estem is párat, és egyszer elütöttem egy Trabantot, aki túl lassan ment át a kereszteződésen. Elengedett kormánnyal, csomagtartón ülve/állva és egyéb érdekes módon tudtam gurulni a drótszamáron.
Ezek a régi emlékek tolultak ma elő, mikor is gyermekem, ráérzett a kétkerék varázsára.
Kicsi fiam májusban 5. születésnapjára egy bringát kapott, mely támkerekes kétkerekű. Nagy örömmel használta, tekergett az utcában fel s alá, de pár kör után megunta és elővette a jó öreg cipőorr koptató műanyag motorját. Bár már az új bicajon kétkeréken gurult, mégsem hagyta a támasztókerekeket leszerelni. Ma megtört a jég. Azt mondta vegyük le, kipróbálásra. Nekem sem kellett kétszer mondania, siettem a célszerszámért, és lássatok csodát,, órákat tekert és nagyon ügyesen manőverezett (kerülgette a triciklit lábbal taszigáló húgát) és még esni is olyan ügyesen tudott, hogy nyoma sem maradt és sírás sem volt. Felfedezte a két-kerék varázsát. Szabi alatt lemegyünk a Duna partján húzódó gátra egy nagy családi tekergésre.
Ennek örömére, megengedtem, hogy kipróbálja a ma vásárolt új fúrógépemet, amit szintén nagy élvezettel csinált, szűnni nem akaró lelkesedéssel.

Az én Tökipomposom...

2010-07-18T22:41:00.001+01:00

... avagy parasztpizza gazdagon.

Azt gondolnám, hogy nincs olyan ember, aki ne hallott volna a Töki Pomposról, de tévednék. Akad még, aki nem hallott még róla és nem is kóstolta. Több néven ismert, mint például langali, langaló, bukti, vakarék de a második legismertebb neve a kemencés lángos. Eredetileg a kenyérsütés "mellékterméke" volt, miután megtöltötték a vékát, a maradék tésztát kinyújtották és és még a kenyér előtt kivették a kemencéből, megkenték tejföllel és jóízűen majszolták. Jobb napokon a tejfölöm kívül még megpakolták szalonnával, hagymával. Tésztája és múltja nagyon hasonlít a pizzáéhoz, de ez a miénk, bár eredetileg Szlovák eledel, (pompos szlovákul szakított tészta) amit manapság felelevenítve (talán a töki hagyományörzők által) általában tömegrendezvényeken találhatunk. Én néhány éve az etyeki borfesztiválon találkoztam vele, aztán nemrég a Vajda Hunyad Vára udvarában, és ekkor jutott eszembe, hogy én megpróbálkozom az elkészítésével. Ez azért nagydolog, mert a gasztronómiai tudományom kb. a vajas kenyér és kakaó készítésben merült ki. Bújtam a netet, és begyűjtöttem a szükséges infókat, kijegyzeteltem egy jól kinéző receptet és nekiálltam... Élveztem a munkát és az eredményét mindannyian élveztük, mert bizony első Töki Pomposom igen fincsi lett. Immár a negyediket sütöttem és bár a tészta készítéséhez még puskáznom kellett, de ment mint a karikacsapás. Fotóztam is, hogy megmutathassam.
Kell némi liszt, kis meleg víz, étolaj vagy vaj, kevés élesztő, pici cukor, só és az eredeti újkori receptek szerint egy két főtt burgonya, nyomva. A pontos tésztareceptet azért nem írom le, mert számtalan lelhető fel a neten, ki-ki saját ízlése szerint készítheti a tésztát. Én kenyérsütő gépben végeztem a dagasztást, kelesztést, ami nagyban megkönnyíti a munkát és rengeteg időt takarítok meg, mert amig a gép dolgozik, én előkészítem a hozzávalókat, reszelek szelek, aprítok stb.
Amit viszont nem említenek a receptek, szükség van némi serkentő italra, legjobb a szilva, vagy barackpálinka, de nekem most a Vodka esett kezem-ügyébe.
És persze némi szomj oltó nedű sem árt, készítés közben és étkezés után, ez lehet bor, fröccs, vagy esetemben a finom hideg sör!

Miután a legfontosabb kellékek megvannak, belemerülhetünk a részletekbe. Fél liter tejfölt (naná, hogy 20%-osat) 2-3-4 gerezd aprított, vagy átnyomott fokhagymával és némi sóval alaposan összekeverek, miután lenyeltem egy stampedli vodkát. A keverés végére hejre áll a PH a számban és biztosra mehetek a kóstolással.

Reszelek jó sok sajtot, hogy legyen rajta rendesen, ne csak mutatóba.

Ezek után fel aprítom a szalonnát

és karikázom a kolbászt (Akár mit is lóbász, legjobb most a kóbász! :-)),

majd a paprika és paradicsom következik
és természetesen végére hagyom a könnyfakasztó hagymát, hogy ne legyen sok ideje könnyeztetni.

Az időközben megkelt tésztát még kicsit kézzel átgyúrom, hajtogatom, majd egy margarinnal (vajjal) kikent tepsibe nyújtom. (Figyelem! Tepsi és nem tepszi!!! falra tudok mászni, ha azt hallom tepszi, és van aki a serpenyőt is így hívja. Brrrr)
Ez vastagon ám egyenletesen megkenem a fokhagymás tejföllel... (nyam-nyam, már csurog a nyálam, gyorsan nyelek is néhány korty sört)

... rászórom a hagyma félkarikákat... (nem is tudom miért fél, legközelebb kipróbálom egész karikákkal ;-))

...majd a szalonna hasábok egyenletes elszórása következik...

...aztán a kolbász szeleteket helyezem el, mértaninak nem nevezhető pontossággal, ...

...utána a parika és paradicsom szeletek elrendezésével bíbelődöm ...

... és végül a sajt reszelvénnyel koronázom meg eme remeknek ígérkező étket. (nah, jóóó, tudom lehetne több, de már úgy untam a reszelést)
Miután betoltam a tepsit a sütőbe, a siker érdekében ajkamhoz emelem a vodkával teli stampedlis poharat, és gigámat át öblítem eme nedűvel, majd egy nagy slukk sörrel öblítem!
Amíg süldögél a pomposom, elrendezem az összegyűlt szennyest a mosogatógépbe, letakarítom a pultot, és elhelyezem a sütőrácsot a forró tepsi fogadására, közben bekukkantok a sütőbe, melyben a páraelszívásnak köszönhetően ezt látom:

Alakul!

Kisvártatva kiveszem a sütőből és még tudok csinálni egy fotót, de ezután úgy felgyorsultak az események, hogy esélyem sem volt további képeket készíteni, olyan gyorsan elfogyott. Biztos finomabb ha a tésztába teszünk krumplit és a Fagor sütő sem tudja helyettesíteni a kemencét, de így is remek ebédünk volt, mondhatni pompos,,, ööö,,, azaz pompás ! ;-) :-)

Ugye milyen íncsiklandozó?

Hirdetés:

Meleg nap volt a mai...

2010-07-10T22:12:00.003+01:00

... nem is akármennyire, hisz ma volt a melegfelvonulás. Nyilván nem kis pénzekbe kerül és nyilván ezt is mi fizetjük. Kérdi bárki is, hogy kell-e ez nekünk? Nem mintha bajom lenne a melegekkel, de tényleg semmi. Azért felvágni mégsem kellene.
(Szerintem)
http://index.hu/belfold/2010/07/10/nagy_a_keszultseg_a_melegfelvonulason/

Különös "véletlen" ?!

2010-07-08T20:57:00.003+01:00

Minap eszembe jutott gyermekkorom egyik kedvenc játéka, a kis műanyag fényképezőgép, melyben pici színes diakorong volt sok képpel (Balaton és Budapest volt a legtöbben). Az jutott eszembe, hogy mostanában sehol nem látok ilyet, pedig bizonyára örülnének a gyermekeim is egy ilyen meglepetésnek. El is határoztam, hogy kérdezősködni fogok a megfelelő boltokban, de erre nem volt szükség. Hazafelé tartva ugyanis a Keleti közelében egy sarki élelmiszer bolt előtt mentem el, amit kínaiak üzemeltetnek. Most jön az amiért leírom ezt a történetet. Épp elhaladtam az ajtó előtt, mikor belém hasított, hogy bemegyek, nézek valami kis meglepit a mütyürkéimnek. Visszaléptem és bementem. És szinte egy pillanat alatt megpillantottam a kis műanyag fényképezőket egy műanyag dobozkában, 250,- Forintos áron. Az érdekes az, hogy az utcára vetítve pontosan egy-vonalban volt azzal a hellyel, ahol megálltam, hogy vissza lépjek.
Volt nagy örömködés itthon. Pedig ez valami karácsonyi maradék, és hóemberek, rénszarvasok, mikulás stb. képek vannak benne. De nem az a lényeg. Törpicurkáim most a fényképezőgépeikkel alszanak.

Bogaras volnék?

2010-07-05T22:06:00.005+01:00

Nem! De különleges élmény ért hazafelé, a Balatoni út sarkán egy cserebogár késztetett, hogy lefotózzam. Szép nagy példány volt. Kisvártatva pedig egy szarvasbogár repült velem szembe, de azt sajnos nem sikerült lencsevégre kapnom, pedig nagyon próbáltam.

Száguldás, port se szeretem, o ó o ó ó

2010-07-04T19:25:00.008+01:00

Idén első alkalommal kerestük fel a budapesti bobpályát, mely a 7-es út mentén található. Egy csöppet drágább, mint a visegrádi, de ez sokkal közelebb van hozzánk, a pálya hossza szintén 700 méter viszont nincs zsúfoltság, pedig ma sokan voltak. Van homokozó és csúszda, büfé is nem beszélve a tágas parkolóról.

Barátokkal mentünk, a gyerkőcök élvezték egymás társaságát és a siklást is. Csúszdáztak, homokoztak, hintáztak. Jó kis délután volt ez a mai is.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy reklámot akarok csinálni a helynek, jelzem, erről szó nincs, de miért ne mutatnék be egy olyan helyet, ami tavaly és idén sem okozott csalódást!

Bogrács a mosogatógépben

2010-07-03T23:59:00.000+01:00

Szombaton összejött néhány jó barát a kertünkben, és főztünk egy "kis" gulyás levest. Azaz 20 litert, ezzel avattuk fel az új bográcsot, mert az eddigi 6 literes igen szűk keresztmetszetnek bizonyult az ilyen jellegű összejöveteleken. A feleségem volt a beszerző (áldom az eszét), így engem meglepett amikor megláttam, hogy milyen hatalmas egy ekkora bogrács. Az volt az első szavam, "Ez nem fér be a mosogatógépbe!", de gyorsan megpróbáltam, és befért. Aztán miután a maradékot átszedtük a 10 literes kuktafazékba (ami ettől tele lett! :-) ), ismét elhelyeztem a mosogatógépben és még néhány tányér is mellé fért és szépen elmosogatta a masina. Öröm a köbön.

Vannak ritka pillanatok

2010-07-02T22:45:00.000+01:00

A felhők szépségét mindenki ismeri, van amikor egész különleges alakzatot öltenek, hogy elkápráztassanak, és van, hogy a Nap a cinkosuk az ámulatbaejtéshez. Nyilván ilyenkor megnövekszik a betegek száma a baleseti ambulancia várójában.
Szerencsére komoly robbanást még csak filmen láttam, de a ma esti felhő+napfény költemény arra emlékeztetett.
Egy fotó képtelen visszaadni a látványt, de azért megmutatom...

Ugye Te átadod a helyed?

2010-06-30T19:11:00.005+01:00

Mikor én még kis srác voltam, a szülők és az oktatási intézmények is igyekeztek arra nevelni, hogy kismamáknak, időseknek, vakoknak adjuk át az ülő helyet a tömegközlekedési eszközökön. Ezen felül a járműveken is matricák figyelmeztették erre a fiatalokat és ha jól emlékszem a TV is sugárzott nevelő oktató filmecskéket esténként. Működött is a dolog, bár volt egy-két simlis suttyó, aki homlokát az üvegre tapasztva igyekezett bámulni a külvilágot, nehogy már észre kelljen vennie magát.
Manapság, azt veszem észre, hogy valami új módi jött divatba. Az ifjak már csak arra sem veszik a fáradtságot, hogy kibámészkodjanak a jármű ablakából, sőt egyenesen belebámulnak az idősek, kismamák szemébe és ..sznak átadni a helyet, teszik mindezt olyan ábrázattal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az ül, aki előbb szállt fel!
Nemrégiben egy nagy pocakú kismama állt két viháncoló tizen-huszon éves csajszi (liba) előtt, akik még méretgegék is tekintetükkel, hogy milyen szép nagy és arrol disputáltak, hogy nekik hogy fog állni majd a terhesség. (Úgy beszóltam volna nekik, de nem tettem, fene a jól nevelt modoromat.) Ma pedig, -és ez ihlette eme firkantást- egy tisztességben megőszült bácsi ácsorgott a 7E járaton reggel két huszonéves csajszi mellett, egészen a Ferenciek teréig.
Lehet, hogy csak én vagyok maradi, de engem ez felháborít!
És ha szabad ezúton üzennem, a zselésfejű önbizalomtól duzzadó keblű fickóknak, hogy ők is megöregszenek majd, hacsak addig szét nem drogozzák magukat és a műkörmös cicáknak, hogy egyszer Ők is kismamák lesznek és én bízom benne, mire ez bekövetkezik, olyan ifjúság nő fel, aki divatként űzi a régmúlt udvariassági szabályait, akik intelligensebbek és emberségesebbek lesznek, így Nekik lesz ülőhelyük, mikor majd rászorulnak!

A kép forrása: http://bkvfigyelo.blog.hu

Leányom a söröm őre

2010-06-29T21:48:00.004+01:00

Munka után hazatérve a nagy melegben irtózatosan jól tud esni egy hűvös sör, bontok is egyet, miután üdvözöltem a családot. Így volt ez ma is, nagyot kortyolgattam a kék dobozos sörből, majd elmentem levetkőzni. Ez idő alatt feleségem is kortyolt a bontott sörömből, akire rá szólt két és fél éves kislányon: "Anya ne igyál abból! Az apa söre! Kék! Igyál vizet!"

Megbüntettek

2010-06-29T21:30:00.003+01:00

Bár pironkodva ismerem be, rendszeresen nézem az RTL KLUB televízió sikersorozatát a Barátok köztet. Nem fanatikusan, tehát a van jobb programom, lazán kihagyom, mégis a tegnapi este nagyon rosszúl esett, hogy nem nézhettem, mert megbüntettek. Elvileg a büntetés nem nekem szólt és a kitudja hányezer hozzám hasonló nézőnek, hanem az RTL KLUB televíziónak, aki tavaly megsértette a médiatörvényt, ezért a tegnapi estén kétszer másfél óra műsorszünetre ítélt a nagyhatalmú hivatal. Amivel egyetértek, meg kell büntetni,, de kit is??? A nézőt? Mert amennyiben a csatornát akarják megbüntetni, azt lehetne jelentős pénzbírsággal, vagy X ideig tartó reklámmentes sugárzásra kötelezéssel. Persze nem ez az első eset, már írtam is ezügyben érdeklődő e-mailt az illetékes szervezetnek, amire korrektül válaszoltak is és megnyugtattak, hogy 2010-től pénzbírsággal sújtják a vétkező műsorsugárzókat. Megnyugodtam. Álmomban sem gondoltam, hogy az év közepén kell újra átélnem azt az egyébként könnyen kiheverhető csalódást, hogy nem nézhetem a kedvenc sorozatomat.
Hogy miért kedvelem ezt az alacsony költségvetésű silány sorozatot? Mert annyi életszerűtlen bakis, vagy elfuserált helyzet van benne, annyi hiba, hogy ezeken jót szórakozom. Néha elgondolkodom, hogy a stáb ezt pénzért csinálja (mert akkor csinálhatnák jól is) vagy hobbiból?
Persze az RTL humánus volt a sorozat rajongóival, hiszen tegnap leadták a sorozatot, amit mikor láttam a TV-ben, hogy nincs adás, akkor meg is tudtam a port.hu-ról, de akkor már késő volt. Milye jó annak akinek digitális adása van és visszatekerhet! :-)

Úúúhhhhh

2010-06-25T20:48:00.005+01:00

Volt valami pitty-putty.
Helyszín: Hunyadi János út (6-os út)
Időpont 2010. 06. 25. 17:20
Két kamion alaposan keresztbe állt a befelé vezető oldalon, a hátsónak a fara árokba csúszott és borult a rakománya. Teljesen érthetetlen helyzet. Nem irigylem a mögöttük haladókat.

Nagyobb térképre váltás

Libegtünk

2010-06-24T20:32:00.010+01:00

1040 métert, 262 méteres szintkülönbséggel kb. 10 perc alatt, nem lihegve, tájban gyönyörködve, csak a libegővel lehet.
Tavaly decemberben járt le a 10 éves bérbeadási szerződés, így ismét a BKV üzemelteti az idén 40 éves libegőt. Sajnos a tavalyihoz képest kissé csalódottak voltunk, mert megszűnt a Jánoshegyi állomáson a büfé. Az üzemeltető személyzet látványosan nagyobb volt az elmúlt évinél (úgy 30-40%), hogy ez így is nyereséges tud-e leni??? Viszont a jegy szép lett! Mindezzel együtt jót libegtünk.

Az alap ötlet úgy volt, hogy gyalog megyünk le, de annyi szúnyog hemzsegett az erdőben, hogy meggondoltuk magunkat, és a gyerkőcök nagy örömére lefelé is libegtünk. Lent aztán az 58-as Lángoskertben csillapítottuk éhségünket. A Garay utcában nagyobb és finomabb lángost lehet kapni olcsóbban, de mi a Zugligeti úton voltunk éhesek! :-)

A kocka nincs elvetve!

2010-06-22T19:03:00.006+01:00

Gyermekkoromban volt egy kedves játékom, ami 12 db fakockából állt, a kockák mindegyik oldalán egy-egy meserészlettel. A képet úgy lehetett kirakni kb. mint egy puzzle-t, csak még a kocka megfelelő oldalát is ki kellett választani. Régóta szerettem volna a gyermekeimnek ilyet vásárolni, és most sikerült. Fiam is, lányom is kapott egyet, nehogy veszekedés legyen, hisz az ára sem horror, és láthatóan jó a minősége, valamint a csomagolása, praktikus tároló dobozka a kockák számára.
A vicces a vevőtájékoztató szövege:
"FIGYELEM: a termék jellemzői és ügyességi elvárásai 3 éves kor alatti gyermek számára nem teszik alkalmassá, valamint olyan apró részekből áll, amit a gyermek könnyen lenyelhet. Őrizze meg a dobozt, mert útmutatásként szüksége lehet még rá!"
Nem semmi! 18x16 cm-es dobozban 12 db 4x4x4 cm-es kocka, ebből mit nyel le a gyermek???
Én bátor vagyok, oda merem adni a két és fél éves lányomnak, hisz be se fér a szájába! :-)
Jó, jó, tudom én, hogy sablonszöveg, és ha jól megnézzük, 3 év alatti gyermek semmivel nem játszhat.

Egész úton hazafelé

2010-06-18T18:47:00.002+01:00

Végre péntek és annak is estélye. Iszonyat húzós nap volt ez a mai, rengeteg vevő volt és a boltba betalált, barát is, ismerős is és rokon is. Mindemellett egy ifjonc helyettesítővel voltam, aki, bár ügyes, de még szerény tudással rendelkezik a kereskedelem terén. De vége! Itt a hétvége és egy hét szabi. :-)
Ennek örömére átírtam egy ismert verset, Petőfi Sándor - Füstbe ment terv című alkotását.
Remélem az én tervem nem fog füstbe menni.

Egész úton -hazafelé-
Azon gondolkodám:
Miként fogom szorongatni
Konyakos üvegem nyakát.

Mennyit nyelek majd először is
Kedves szeszes levet?
Midőn szájamhoz emelem
E kedves üveget melyből
A szeszt ürítem ki.

S jutott eszembe számtalan
Jobbnál jobb ital,
Míg állni látszék az idő,
Bár a busz haladt.

S a kis konyhába toppanék...
Nyílik az üveg kupakja...
S én ürítettem nedűjét...
Míg bírja nyelni gigám...

(geke, Budapest-Érd, Volánbusz, 2010.06.18. 19:41)

Szerkesztve: Nem ment füstbe ezen tervem!