A jobb oldali a tavalyi vödör!
A felső az idei!Alighanem jól látszik az infláció! :-)
2011. január 22., szombat
Vödrös narancs INTERSPÁR akció
Nemrég vettünk az InterSpárban vödrös narancsot, tavaly is vettünk...
A jobb oldali a tavalyi vödör!
A felső az idei!
A jobb oldali a tavalyi vödör!A felső az idei!
2010. december 31., péntek
Ady Endre: Magyar jakobinus dala
Ady Endre:
Magyar jakobinus dala
Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?
Magyar jakobinus dala
Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?
Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?
Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?
Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.
Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?
Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?
Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.
Boldogabb új esztendőt Magyrország! ;-)
2010. november 17., szerda
Határtalan jótékonyság!?
Előre bocsátom, hogy nem vagyok rasszista!
Ha Kolontárt említem, mindenki tudja, hol van és, mitől vált ismertté, Devecser már ismert volt, de most ezt a települést is reflektorfénybe állította a közelmúlt katasztrófája.
Történetünk szereplői ez utóbbi településen élnek nyugdíjasként és békességben. Azaz csak éltek békességben, de a vörösiszap teljesen megváltoztatta életüket. Nem mosta el a portájukat, nem rombolta házukat, hanem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keserítette meg életüket, persze nem szándékosan, pusztán emberbaráti szeretetből. Hamarosan rátérek a lényegre, de előbb próbáld elképzelni, hogy tisztességes munkában megöregedtél, összehoztál egy házikót, egy autót, van TV-d, Interneted, két gyermeked, akik távol élnek, de hazajárnak egy-két hetente, pecázással, kert körüli ténykedéssel töltöd napjaid és, hogy kicsit jobban élj, meg néha dolgozol is. Éldegélsz boldog nyugalomban mikor jön ez a szörnyű sárkány és rá telepszik lakóhelyed mélyebb területére és ismerőseid, barátaid veszítik el házukat, mindenüket. Kicsit megnyugtat, hogy a Te házad egyben maradt, sőt a közelébe sem jött a rém, és máris koppansz nagyot és fájdalmasat.
A szomszédodba költöztetnek egy családot, mert azon a házon több a hitel, mint az értéke, így az örököse nem tartott rá igényt, ezért a fent említett Szeretetszolgálat kibérelte és be költöztetett egy családot. Nem ám az egyik ismerősödet, barátodat, valakit aki dolgozott, hogy valamije legyen, hogy emberként élhessen, és ne alamizsnából, nem. Egy olyan család került oda, akik sosem dolgoztak (pedig nagyon akartak) ritkán élnek és viselkednek ember módjára, sokan vannak, mert mint a nyulak..., és ritkán mosdanak, kevés hangsúlyt fektetnek a tisztaságra, a becsületről talán már hallottak, és nagyon ügyesen tudnak segélyeket kisajtolni a hivataltól. Az már csak a véletlen műve, hogy nem teljesen világos-bőrűekről van szó, és szegények a kisebbség sorait duzzasztják. Pici vályogputrijukat elbontotta az iszap, kaptak hát egy összkomfortos házat (hajdan) szép kerttel.
Térjünk vissza történetem szereplőihez, a kedves nyugdíjas házaspárra, akiknek a napjai innentől meg lettek keserítve és remény sincs, hogy vissza áll a rend és nyugalom az utcájukban.
A szomszéd udvaron halomra gyűlik a szemét, szaporodnak a patkányok, és ott nyüszít egy kutya, akiről nem gondoskodnak fogvatartói. Ha bele tudod élni magad ennek a két jóravaló embernek a helyzetébe, valószínűleg megérted mi a baj a jótékonykodás meggondolatlan formájával.
Nem csak azok szenvednek Kolontáron és Devecserben, akiknek a háza, mindene odaveszett a profithajhász felelőtlenség okaként, hanem azok is, akiknek a háza megmaradt, de szívják a port és a helytelen döntések eredményét. Csak Velük a kutya sem foglalkozik!
A határtalan jótékonyságnak vannak áldozatai, a vörös iszap katasztrófának pedig vannak nyertesei. Gyanítom, hogy nem csak ez az egy család lett íj módon kártalanítva. Putriból az öszkomfortba, ami talán nem is volna baj, ha méltóan viselnék magukat és a hirtelen jött jókat, és ezt valaki felügyelné. De sajnos nem volnék meglepődve, ha pár hónap múlva nem lenne cserép a mellék épületen, sőt fali sem lennének... Sokat dolgoztam a főváros 8-ik kerületében, ahová annó betelepítették a "kisebbséget" egy integrációs program keretében, a kísérlet kudarcba fulladt. Érdemes próbálkozni? Mi változott azóta? Több támogatást és jogot kaptak, amivel nem csak élnek, de sajnos sokszor visszaélnek. Nincs semmi bajom a grizzly medvével, mert messze van tőlem, de nem örülnék, ha egy kolónia a szomszédom házába költözne. De ezek ott beköltöztek, törvényesen, támogatva, nagyságrendekkel komfortosabba. A szomszédok meg, menjenek, ha tudnak. Életük munkájának gyümölcsét hátrahagyva, vagy asszimilálódjanak, mert a jövevények nem fognak, hisz évszázadok óta nem tudnak, nem akarnak beilleszkedni.
Adja magát a kérdés, kit szeret a Magyar Máltai Szeretetszolgálat?
Ha Kolontárt említem, mindenki tudja, hol van és, mitől vált ismertté, Devecser már ismert volt, de most ezt a települést is reflektorfénybe állította a közelmúlt katasztrófája.
Történetünk szereplői ez utóbbi településen élnek nyugdíjasként és békességben. Azaz csak éltek békességben, de a vörösiszap teljesen megváltoztatta életüket. Nem mosta el a portájukat, nem rombolta házukat, hanem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keserítette meg életüket, persze nem szándékosan, pusztán emberbaráti szeretetből. Hamarosan rátérek a lényegre, de előbb próbáld elképzelni, hogy tisztességes munkában megöregedtél, összehoztál egy házikót, egy autót, van TV-d, Interneted, két gyermeked, akik távol élnek, de hazajárnak egy-két hetente, pecázással, kert körüli ténykedéssel töltöd napjaid és, hogy kicsit jobban élj, meg néha dolgozol is. Éldegélsz boldog nyugalomban mikor jön ez a szörnyű sárkány és rá telepszik lakóhelyed mélyebb területére és ismerőseid, barátaid veszítik el házukat, mindenüket. Kicsit megnyugtat, hogy a Te házad egyben maradt, sőt a közelébe sem jött a rém, és máris koppansz nagyot és fájdalmasat.
A szomszédodba költöztetnek egy családot, mert azon a házon több a hitel, mint az értéke, így az örököse nem tartott rá igényt, ezért a fent említett Szeretetszolgálat kibérelte és be költöztetett egy családot. Nem ám az egyik ismerősödet, barátodat, valakit aki dolgozott, hogy valamije legyen, hogy emberként élhessen, és ne alamizsnából, nem. Egy olyan család került oda, akik sosem dolgoztak (pedig nagyon akartak) ritkán élnek és viselkednek ember módjára, sokan vannak, mert mint a nyulak..., és ritkán mosdanak, kevés hangsúlyt fektetnek a tisztaságra, a becsületről talán már hallottak, és nagyon ügyesen tudnak segélyeket kisajtolni a hivataltól. Az már csak a véletlen műve, hogy nem teljesen világos-bőrűekről van szó, és szegények a kisebbség sorait duzzasztják. Pici vályogputrijukat elbontotta az iszap, kaptak hát egy összkomfortos házat (hajdan) szép kerttel.
Térjünk vissza történetem szereplőihez, a kedves nyugdíjas házaspárra, akiknek a napjai innentől meg lettek keserítve és remény sincs, hogy vissza áll a rend és nyugalom az utcájukban.
A szomszéd udvaron halomra gyűlik a szemét, szaporodnak a patkányok, és ott nyüszít egy kutya, akiről nem gondoskodnak fogvatartói. Ha bele tudod élni magad ennek a két jóravaló embernek a helyzetébe, valószínűleg megérted mi a baj a jótékonykodás meggondolatlan formájával.
Nem csak azok szenvednek Kolontáron és Devecserben, akiknek a háza, mindene odaveszett a profithajhász felelőtlenség okaként, hanem azok is, akiknek a háza megmaradt, de szívják a port és a helytelen döntések eredményét. Csak Velük a kutya sem foglalkozik!
A határtalan jótékonyságnak vannak áldozatai, a vörös iszap katasztrófának pedig vannak nyertesei. Gyanítom, hogy nem csak ez az egy család lett íj módon kártalanítva. Putriból az öszkomfortba, ami talán nem is volna baj, ha méltóan viselnék magukat és a hirtelen jött jókat, és ezt valaki felügyelné. De sajnos nem volnék meglepődve, ha pár hónap múlva nem lenne cserép a mellék épületen, sőt fali sem lennének... Sokat dolgoztam a főváros 8-ik kerületében, ahová annó betelepítették a "kisebbséget" egy integrációs program keretében, a kísérlet kudarcba fulladt. Érdemes próbálkozni? Mi változott azóta? Több támogatást és jogot kaptak, amivel nem csak élnek, de sajnos sokszor visszaélnek. Nincs semmi bajom a grizzly medvével, mert messze van tőlem, de nem örülnék, ha egy kolónia a szomszédom házába költözne. De ezek ott beköltöztek, törvényesen, támogatva, nagyságrendekkel komfortosabba. A szomszédok meg, menjenek, ha tudnak. Életük munkájának gyümölcsét hátrahagyva, vagy asszimilálódjanak, mert a jövevények nem fognak, hisz évszázadok óta nem tudnak, nem akarnak beilleszkedni.
Adja magát a kérdés, kit szeret a Magyar Máltai Szeretetszolgálat?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Csak Férfiaknak
