2010. július 31., szombat

Ötévesen kétkeréken

Rég volt, mikor én a bringa hátuljába eszkábált seprűnyéllel két keréken gurultam, mellettem kocogott anyám, aki a nyélnél fogva tartott. Én beszéltem hozzá, ő válszolt, aztán mikor nem válaszolt, begurultam az árokba. Nem volt nagy tragédia, de kissé kedvem szegte. Majd hetekkel később újra próbáltuk a mutatványt. Sikerrel. Kikerült a nyél a bringa hátuljából és végig bringáztam Szántód és Balatonföldvár utcáit. 6 vagy 7 éves voltam ekkor. Volt, hogy megharapott egy kutya bringázás közben, estem is párat, és egyszer elütöttem egy Trabantot, aki túl lassan ment át a kereszteződésen. Elengedett kormánnyal, csomagtartón ülve/állva és egyéb érdekes módon tudtam gurulni a drótszamáron.
Ezek a régi emlékek tolultak ma elő, mikor is gyermekem, ráérzett a kétkerék varázsára.
Kicsi fiam májusban 5. születésnapjára egy bringát kapott, mely támkerekes kétkerekű. Nagy örömmel használta, tekergett az utcában fel s alá, de pár kör után megunta és elővette a jó öreg cipőorr koptató műanyag motorját. Bár már az új bicajon kétkeréken gurult, mégsem hagyta a támasztókerekeket leszerelni. Ma megtört a jég. Azt mondta vegyük le, kipróbálásra. Nekem sem kellett kétszer mondania, siettem a célszerszámért, és lássatok csodát,, órákat tekert és nagyon ügyesen manőverezett (kerülgette a triciklit lábbal taszigáló húgát) és még esni is olyan ügyesen tudott, hogy nyoma sem maradt és sírás sem volt. Felfedezte a két-kerék varázsát. Szabi alatt lemegyünk a Duna partján húzódó gátra egy nagy családi tekergésre.
Ennek örömére, megengedtem, hogy kipróbálja a ma vásárolt új fúrógépemet, amit szintén nagy élvezettel csinált, szűnni nem akaró lelkesedéssel.

2010. július 18., vasárnap

Az én Tökipomposom...

... avagy parasztpizza gazdagon.



Azt gondolnám, hogy nincs olyan ember, aki ne hallott volna a Töki Pomposról, de tévednék. Akad még, aki nem hallott még róla és nem is kóstolta. Több néven ismert, mint például langali, langaló, bukti, vakarék de a második legismertebb neve a kemencés lángos. Eredetileg a kenyérsütés "mellékterméke" volt, miután megtöltötték a vékát, a maradék tésztát kinyújtották és és még a kenyér előtt kivették a kemencéből, megkenték tejföllel és jóízűen majszolták. Jobb napokon a tejfölöm kívül még megpakolták szalonnával, hagymával. Tésztája és múltja nagyon hasonlít a pizzáéhoz, de ez a miénk, bár eredetileg Szlovák eledel, (pompos szlovákul szakított tészta) amit manapság felelevenítve (talán a töki hagyományörzők által) általában tömegrendezvényeken találhatunk. Én néhány éve az etyeki borfesztiválon találkoztam vele, aztán nemrég a Vajda Hunyad Vára udvarában, és ekkor jutott eszembe, hogy én megpróbálkozom az elkészítésével. Ez azért nagydolog, mert a gasztronómiai tudományom kb. a vajas kenyér és kakaó készítésben merült ki. Bújtam a netet, és begyűjtöttem a szükséges infókat, kijegyzeteltem egy jól kinéző receptet és nekiálltam... Élveztem a munkát és az eredményét mindannyian élveztük, mert bizony első Töki Pomposom igen fincsi lett. Immár a negyediket sütöttem és bár a tészta készítéséhez még puskáznom kellett, de ment mint a karikacsapás. Fotóztam is, hogy megmutathassam.
Kell némi liszt, kis meleg víz, étolaj vagy vaj, kevés élesztő, pici cukor, só és az eredeti újkori receptek szerint egy két főtt burgonya, nyomva. A pontos tésztareceptet azért nem írom le, mert számtalan lelhető fel a neten, ki-ki saját ízlése szerint készítheti a tésztát. Én kenyérsütő gépben végeztem a dagasztást, kelesztést, ami nagyban megkönnyíti a munkát és rengeteg időt takarítok meg, mert amig a gép dolgozik, én előkészítem a hozzávalókat, reszelek szelek, aprítok stb.
Amit viszont nem említenek a receptek, szükség van némi serkentő italra, legjobb a szilva, vagy barackpálinka, de nekem most a Vodka esett kezem-ügyébe.
És persze némi szomj oltó nedű sem árt, készítés közben és étkezés után, ez lehet bor, fröccs, vagy esetemben a finom hideg sör!

Miután a legfontosabb kellékek megvannak, belemerülhetünk a részletekbe. Fél liter tejfölt (naná, hogy 20%-osat) 2-3-4 gerezd aprított, vagy átnyomott fokhagymával és némi sóval alaposan összekeverek, miután lenyeltem egy stampedli vodkát. A keverés végére hejre áll a PH a számban és biztosra mehetek a kóstolással.


Reszelek jó sok sajtot, hogy legyen rajta rendesen, ne csak mutatóba.

Ezek után fel aprítom a szalonnát


és karikázom a kolbászt (Akár mit is lóbász, legjobb most a kóbász! :-)),

majd a paprika és paradicsom következik
és természetesen végére hagyom a könnyfakasztó hagymát, hogy ne legyen sok ideje könnyeztetni.

Az időközben megkelt tésztát még kicsit kézzel átgyúrom, hajtogatom, majd egy margarinnal (vajjal) kikent tepsibe nyújtom. (Figyelem! Tepsi és nem tepszi!!! falra tudok mászni, ha azt hallom tepszi, és van aki a serpenyőt is így hívja. Brrrr)
Ez vastagon ám egyenletesen megkenem a fokhagymás tejföllel... (nyam-nyam, már csurog a nyálam, gyorsan nyelek is néhány korty sört)

... rászórom a hagyma félkarikákat... (nem is tudom miért fél, legközelebb kipróbálom egész karikákkal ;-))

...majd a szalonna hasábok egyenletes elszórása következik...

...aztán a kolbász szeleteket helyezem el, mértaninak nem nevezhető pontossággal, ...

...utána a parika és paradicsom szeletek elrendezésével bíbelődöm ...

... és végül a sajt reszelvénnyel koronázom meg eme remeknek ígérkező étket. (nah, jóóó, tudom lehetne több, de már úgy untam a reszelést)
Miután betoltam a tepsit a sütőbe, a siker érdekében ajkamhoz emelem a vodkával teli stampedlis poharat, és gigámat át öblítem eme nedűvel, majd egy nagy slukk sörrel öblítem!
Amíg süldögél a pomposom, elrendezem az összegyűlt szennyest a mosogatógépbe, letakarítom a pultot, és elhelyezem a sütőrácsot a forró tepsi fogadására, közben bekukkantok a sütőbe, melyben a páraelszívásnak köszönhetően ezt látom:
Alakul!


Kisvártatva kiveszem a sütőből és még tudok csinálni egy fotót, de ezután úgy felgyorsultak az események, hogy esélyem sem volt további képeket készíteni, olyan gyorsan elfogyott. Biztos finomabb ha a tésztába teszünk krumplit és a Fagor sütő sem tudja helyettesíteni a kemencét, de így is remek ebédünk volt, mondhatni pompos,,, ööö,,, azaz pompás ! ;-) :-)
Ugye milyen íncsiklandozó?


Hirdetés:

2010. július 10., szombat

Meleg nap volt a mai...

... nem is akármennyire, hisz ma volt a melegfelvonulás. Nyilván nem kis pénzekbe kerül és nyilván ezt is mi fizetjük. Kérdi bárki is, hogy kell-e ez nekünk? Nem mintha bajom lenne a melegekkel, de tényleg semmi. Azért felvágni mégsem kellene.
(Szerintem)
http://index.hu/belfold/2010/07/10/nagy_a_keszultseg_a_melegfelvonulason/

2010. július 8., csütörtök

Különös "véletlen" ?!

Minap eszembe jutott gyermekkorom egyik kedvenc játéka, a kis műanyag fényképezőgép, melyben pici színes diakorong volt sok képpel (Balaton és Budapest volt a legtöbben). Az jutott eszembe, hogy mostanában sehol nem látok ilyet, pedig bizonyára örülnének a gyermekeim is egy ilyen meglepetésnek. El is határoztam, hogy kérdezősködni fogok a megfelelő boltokban, de erre nem volt szükség. Hazafelé tartva ugyanis a Keleti közelében egy sarki élelmiszer bolt előtt mentem el, amit kínaiak üzemeltetnek. Most jön az amiért leírom ezt a történetet. Épp elhaladtam az ajtó előtt, mikor belém hasított, hogy bemegyek, nézek valami kis meglepit a mütyürkéimnek. Visszaléptem és bementem. És szinte egy pillanat alatt megpillantottam a kis műanyag fényképezőket egy műanyag dobozkában, 250,- Forintos áron. Az érdekes az, hogy az utcára vetítve pontosan egy-vonalban volt azzal a hellyel, ahol megálltam, hogy vissza lépjek.
Volt nagy örömködés itthon. Pedig ez valami karácsonyi maradék, és hóemberek, rénszarvasok, mikulás stb. képek vannak benne. De nem az a lényeg. Törpicurkáim most a fényképezőgépeikkel alszanak.

2010. július 5., hétfő

Bogaras volnék?

Nem! De különleges élmény ért hazafelé, a Balatoni út sarkán egy cserebogár késztetett, hogy lefotózzam. Szép nagy példány volt. Kisvártatva pedig egy szarvasbogár repült velem szembe, de azt sajnos nem sikerült lencsevégre kapnom, pedig nagyon próbáltam.

2010. július 4., vasárnap

Száguldás, port se szeretem, o ó o ó ó

Idén első alkalommal kerestük fel a budapesti bobpályát, mely a 7-es út mentén található. Egy csöppet drágább, mint a visegrádi, de ez sokkal közelebb van hozzánk, a pálya hossza szintén 700 méter viszont nincs zsúfoltság, pedig ma sokan voltak. Van homokozó és csúszda, büfé is nem beszélve a tágas parkolóról.


Barátokkal mentünk, a gyerkőcök élvezték egymás társaságát és a siklást is. Csúszdáztak, homokoztak, hintáztak. Jó kis délután volt ez a mai is.



Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy reklámot akarok csinálni a helynek, jelzem, erről szó nincs, de miért ne mutatnék be egy olyan helyet, ami tavaly és idén sem okozott csalódást!

2010. július 3., szombat

Bogrács a mosogatógépben

Szombaton összejött néhány jó barát a kertünkben, és főztünk egy "kis" gulyás levest. Azaz 20 litert, ezzel avattuk fel az új bográcsot, mert az eddigi 6 literes igen szűk keresztmetszetnek bizonyult az ilyen jellegű összejöveteleken. A feleségem volt a beszerző (áldom az eszét), így engem meglepett amikor megláttam, hogy milyen hatalmas egy ekkora bogrács. Az volt az első szavam, "Ez nem fér be a mosogatógépbe!", de gyorsan megpróbáltam, és befért. Aztán miután a maradékot átszedtük a 10 literes kuktafazékba (ami ettől tele lett! :-) ), ismét elhelyeztem a mosogatógépben és még néhány tányér is mellé fért és szépen elmosogatta a masina. Öröm a köbön.

2010. július 2., péntek

Vannak ritka pillanatok

A felhők szépségét mindenki ismeri, van amikor egész különleges alakzatot öltenek, hogy elkápráztassanak, és van, hogy a Nap a cinkosuk az ámulatbaejtéshez. Nyilván ilyenkor megnövekszik a betegek száma a baleseti ambulancia várójában.
Szerencsére komoly robbanást még csak filmen láttam, de a ma esti felhő+napfény költemény arra emlékeztetett.
Egy fotó képtelen visszaadni a látványt, de azért megmutatom...