Kismaros - Királyrét - Pap-hegy ládázós kirándulás

Kellemes őszi idők voltak az elmúlt héten, a Baráti Kör fórumán felmerült, hogy elmehetnénk kirándulni. Dobtam egy ötletet, Kryx felhívott, hogy komolyan gondolom-e? Igennel válaszoltam, és Ő leszervezte.
Így eset, hogy kis csapatunk rajtaütés szerű támadást intézett a Királyréti hajtánypálya ellen és csalódás mentesen távozott egy kör letekerése után a Pap-hegy irányába, ahol a paplanernyősök starthelyének közelében két ládát is sikerült levadászni (egy GC-s és egy GG-s), majd a Pap-hegyi megállóban buszra szállva lementünk Szokolyára, ahol a vonat érkezéséig rendelkezésre álló időbe egy kávéval serkentettük magunkat a helyi kiskocsmában. A gyerekek és a felnőttek is nagyon élvezték egymás társaságát és a kiváló csapatot a nagyszerű idő kényeztette. Rég kirándultunk már ilyen jót. Bár minden kirándulás jó, ez mégis rendkívüli volt. Köszönet Kryxnek a szervezkedésért, és a többieknek a jelenlétér.

A gyerekek nagyon élvezték egymás társaságát, mi pedig azt, hogy Ők milyen jól érzik magukat.

Walton felvette az indulásunkat...



.. és az érkezést.

Az utat ilyen kis kőrakások jelezték.

Kilátás Szokolyára.

Hangulatos.

A vonat, mellyel Kismaroson parkoló autóinkhoz visszatértünk.
A kismarosi állomás nagyon szépen fel lett újítva, le a kalappal! Bár a vizesblokk női szakasza kissé alul méretezett, de ez mindenhol így szokott lenni.

Kettesben a kisfiammal csavarogtunk a városban

M1 azaz földalatti, azaz kéregvasút. Kicsit fényszegény ezért bemozdult. (bocs)



Már nagyon rég volt, hogy kettesben mentem geoládázni Máté fiammal és egyszer troliztunk és villamosoztunk is csak úgy, a hétvégéket és szabadságokat mindig együtt töltjük. Most azonban úgy alakult, hogy nyertem egy napot, mert az oviban amolyan szünet féleség volt, én pedig kivettem egy nap szabit. Már régen igértem Máténak, hogy majd elmegyünk metrózni. Egy olyan gyereknek, akit mindenhova autóval visznek, minden tömegközlekedési eszköz élmény és bár ici-pici korában már utazott metrón, de arra már nem emlékezett. Fel ültünk a sárga buszra és bementünk a városba. A keleti pályaudvaron futó pillantást vetettünk a nagy kedvencekre a vonatokra, néhány szóban elmondtam ki volt az a két bácsi, akinek a szobra a homlokzaton látható, majd trolival a Mexikói útnál kezdtük a föld alatti utazást. Kismanókám arcán látszott, hogy tetszik Neki, alaposan szemügyre vett mindent, mikor elfogytak a kérdések, elmondtam, hogy ez a legrégebbi föld alatti jármű egész Európában és hogy a második metrót akkor építették, amikor én kis gyerek voltam (1950-1972), és el is érkeztünk a Deák térre, ahol átszálltunk az M2-re.

A Bethlen Gábor téren utunkat állta egy játszótér, amit nem hagyhattunk ki.

Máténak nagyon tetszett a tér neve, mert egyik csoport társát is így hívják. :-) A Kossuth téren kiszálltunk és felmentünk, hogy át nézzünk a Duna túlpartjára, ahol a következő megálló vár ránk. -Hú apa, akkor most át fogunk menni a Duna alatt? -kérdezte lelkesen.



Természetesen a Batthyány téren is felmentünk a felszínre, de itt még a HÉV-et is megnéztük, ami pont akkor érkezett és Máté integetésére lámpa villogtatással reagált. Aztán el metróztunk az Örs vezér térre, hogy alagútból ki, majd visszát játszunk. A Keletinél megszakítottuk utazásunkat, hogy megnézzünk egy 3D-s filmet a rovarokról az IMAX-ben, ami nekem is különleges élmény volt, mert 8-10 éve nem voltam moziban, de 3D-s filmet sem láttam még.

Mozi után.

Mozi után a hármas metróhoz igyekeztünk a Nyugatihoz, amivel a népligetig mentünk és onnan gyalog közelítettük meg Anya munkahelyét, ahonnan kocsival mentünk az Etele térre, megnézni az M4 infocenterben a maketteket. Itt még egy geoládát is begyűjtöttünk.

A láda közelében.

Szóval nagyon élménygazdag nap volt ez mindkettőnknek és gyakran éreztem úgy a nap folyamán, hogy megzabálom a fiamat, pedig nem is vagyok kannibál! :-D

eRTéeL ikszfaktor

Kész átverés show, ahol a néző az áldozat. A mai adás előhozza belőlem az állatot. Az, hogy a Janicsák leánya továbbjutott, nem volt kérdés számomra. De milyen anya az, aki a testében növekvő magzatot ennyire eldobja magától önös sikere, karrierje érdekében? És aki Őt tovább juttatja, ahelyett, hogy felhívná a figyelmét, arra, hogy rá most egy sokkal fontosabb (tartósabb) siker vár...
Ki verte a biztosítékot! És morcos vagyok!
És az a sok gusztustalan nyálas nyafogás, továbbá a zöld ruhához zöld telefont viselő Fanni a szépen csillogó fogszabályzójával...
Panem et circense (Kenyeret és cirkuszt) tartja a Latin mondás, de ha már kenyérre százezreknek nem futja, legalább cirkusz legyen?!

Na jó, azért az egyik reklámban megnyugtattak: "RTL klub, filmek ősszel is!"
Én meg már aggódtam, hogy ősszel csak vetélkedők lesznek (mit mondott Magdi Anyus halála előtt, Gézának volt-e motorja stb.?) netán tudományos műsorok és száraz politika, de nem! Szerencsére filmek lesznek ősszel is az RTL klub televízió műsorán. Ez megnyugtató!

Nem átlagos hétvége

Pirulok, ha megnézem, mikor írtam utoljára ebbe a blogba. Pedig rengeteg téma forgott a fejemben, de valami különös oknál fogva rettentő fáradtságot éreztem esténként mikor gép elé kerültem. A témák zöme elavult, de vannak örökzöldek, most mégsem ilyennel folytatom a bejegyzések sorát.
Inkább írok az elmúlt hétvégéről. Pedig még nem is múlt el, és nem is fog nyomtalanul elmúlni egy pár napig.
Az érdi újságból megtudtam, hogy Vörös János tűzoltó ezredes, tűzoltó parancsnok tűzgyújtási tilalmat rendelt el -és most jön a lényeg- a hosszú idő óta tartó rendkívül aszályos időjárásra való tekintettel!
Gondolom, a hónapokig kertemben ideiglenesen álomásózó víz mind az aszály része, továbbá, a vízóra aknám búvárfelszerelést igénylő vízszintje, mind része az aszálynak.

Tavasszal: Ősszel:

Ekkora "szárazság", ami ebben az évben volt, más időkben két évi csapadékmennyiséggel érhető el! Legalább öntöznöm nem kellett a füvet, csak nyírni, de intenzíven!
Ennek a nagy víznek a hozománya (gondolom), hogy az örökzöld fenyőim lombhullatóvá váltak. Sajnos mindet ki kellett vágni (5 db). Jó barátok segítségével gyerekjáték, csütörtökön (2010.09.30) sort kerítettünk rá.

Reggel:
Este:

"Nem szokta a paraszt a szántást!" szokták mondani, mi tagadás nem kellett altató éjszakára, másnap pedig a kipenderített fák feldolgozásával folytattam a felkészülést a hétvégi pihenésre. Bár már a hétvége vége felé járunk, azért még érzem a tagjaimban, izmaimban a nem megszokott munka áldatlan hatását (jaaaaj)!

Pedig igyekeztem a pihenésnek átadni magam, de az nálam nem megy, hogy délig lustálkodom, amúgy sem hagyna a két örökmozgó! Szombaton a Budakeszi Vadasparkba tettünk látogatást, és pont jókor, hisz mindenféle árusok voltak és színpadi rendezvények vadaspark előtti téren, bár minket csak a benti dolgok érdekeltek, de jólesett látni a kavalkádot, amit itt gyermek koromban láthattam, pedig mostanában gyakran előfordulunk itt.

Érdekesség, a képen látható kecske és a képen nem látható társa a kerítésen kívül pihentek, bizonyára a kinti rendezvény tartalék játékosai voltak:
Meg sasoltuk a sasokat is:
Gondolkodtam, mit szólna Győzike, ha látná, milyen kecses az őzike?:
Azért az ott lakóknak sem lehet rossz dolguk, hisz nap-nap-után nézhetik a főemlősöket, a tápláléklánc csúcsát, biztonságos kerítésük mögül, belépő jegy nélkül! :-)


Ma a Természettudományi múzeumot látogattuk meg, ami a gyermekeknek egy bizonyos kor alatt kevés érdekességet tartogat, de minden képpen élmény nekik, talán, mint egy óriás játszóház. Az átjáró, mely a korallzátonyok változatos élővilágát mutatja be, mindenképpen hatalmas élmény. Alulról megvilágított üvegpadlón sétálsz, és a talpad alatt egy kis darab tengerfenék... Remek, nagyszerű, gyönyörűűű!

Most megyek, egyengetem a derekam! (jajjjj)