Nem átlagos hétvége

Pirulok, ha megnézem, mikor írtam utoljára ebbe a blogba. Pedig rengeteg téma forgott a fejemben, de valami különös oknál fogva rettentő fáradtságot éreztem esténként mikor gép elé kerültem. A témák zöme elavult, de vannak örökzöldek, most mégsem ilyennel folytatom a bejegyzések sorát.
Inkább írok az elmúlt hétvégéről. Pedig még nem is múlt el, és nem is fog nyomtalanul elmúlni egy pár napig.
Az érdi újságból megtudtam, hogy Vörös János tűzoltó ezredes, tűzoltó parancsnok tűzgyújtási tilalmat rendelt el -és most jön a lényeg- a hosszú idő óta tartó rendkívül aszályos időjárásra való tekintettel!
Gondolom, a hónapokig kertemben ideiglenesen álomásózó víz mind az aszály része, továbbá, a vízóra aknám búvárfelszerelést igénylő vízszintje, mind része az aszálynak.

Tavasszal: Ősszel:

Ekkora "szárazság", ami ebben az évben volt, más időkben két évi csapadékmennyiséggel érhető el! Legalább öntöznöm nem kellett a füvet, csak nyírni, de intenzíven!
Ennek a nagy víznek a hozománya (gondolom), hogy az örökzöld fenyőim lombhullatóvá váltak. Sajnos mindet ki kellett vágni (5 db). Jó barátok segítségével gyerekjáték, csütörtökön (2010.09.30) sort kerítettünk rá.

Reggel:
Este:

"Nem szokta a paraszt a szántást!" szokták mondani, mi tagadás nem kellett altató éjszakára, másnap pedig a kipenderített fák feldolgozásával folytattam a felkészülést a hétvégi pihenésre. Bár már a hétvége vége felé járunk, azért még érzem a tagjaimban, izmaimban a nem megszokott munka áldatlan hatását (jaaaaj)!

Pedig igyekeztem a pihenésnek átadni magam, de az nálam nem megy, hogy délig lustálkodom, amúgy sem hagyna a két örökmozgó! Szombaton a Budakeszi Vadasparkba tettünk látogatást, és pont jókor, hisz mindenféle árusok voltak és színpadi rendezvények vadaspark előtti téren, bár minket csak a benti dolgok érdekeltek, de jólesett látni a kavalkádot, amit itt gyermek koromban láthattam, pedig mostanában gyakran előfordulunk itt.

Érdekesség, a képen látható kecske és a képen nem látható társa a kerítésen kívül pihentek, bizonyára a kinti rendezvény tartalék játékosai voltak:
Meg sasoltuk a sasokat is:
Gondolkodtam, mit szólna Győzike, ha látná, milyen kecses az őzike?:
Azért az ott lakóknak sem lehet rossz dolguk, hisz nap-nap-után nézhetik a főemlősöket, a tápláléklánc csúcsát, biztonságos kerítésük mögül, belépő jegy nélkül! :-)


Ma a Természettudományi múzeumot látogattuk meg, ami a gyermekeknek egy bizonyos kor alatt kevés érdekességet tartogat, de minden képpen élmény nekik, talán, mint egy óriás játszóház. Az átjáró, mely a korallzátonyok változatos élővilágát mutatja be, mindenképpen hatalmas élmény. Alulról megvilágított üvegpadlón sétálsz, és a talpad alatt egy kis darab tengerfenék... Remek, nagyszerű, gyönyörűűű!

Most megyek, egyengetem a derekam! (jajjjj)