...mert az azért nem úgy van, hogy az ember csak egy helyen nyaraljon, mert azt meg lehet unni. Én legalábbis nem igen szeretek túl sok időt egy helyben tölteni. Valószínűleg ez már gyermek koromban megalapozódott, hiszen az óvodát két helyen, az általános iskolát három helyen jártam ki, majd később a sorkatonai szolgálat 18 hónapját is hazám három különböző táján töltöttem le. Bár a Balatonföldvári nyaralásokat sosem untam meg, mert mindig változtak az emberek a környezetemben, (és most is el tudtunk volna több időt tölteni) azért a nyári programok változatosságára törekedtünk. Így jártunk a
Fővárosi Állat és Növénykertben, ahol még egy régi ismerőssel is összefutottam a Barlang étteremben. Itt már a jegyvásárlás is érdekes volt, ugyanis az állatkertnek két bejárata van, de ezt nem nagyon hirdetik, továbbá lehet
online módon és
mobillal SMS-ben is jegyet váltani elkerülve a sorban állást, de ez is olyan titkos információ, amit csak azok tudhatnak, akik alapos odafigyeléssel olvasgatják az intézmény honlapját. Így rengeteg ember áll sorba a gyermekével, a tűző napon, holott a "hátsóbejárat" (
a játszóháznál, közvetlenül a Fővárosi nagycirkusz mellett) árnyékos, és senki nem állt sorba. Próbáltam is erre felhívni néhány kisgyermekes sorban álló figyelmét, de fittye hánytak mondandóm lényegére. A sorban álló emberekről egyébként tanulmányt lehetne írni, ugyanis négy pénztár működött, ennek megfelelően négy sor alakult ki, különböző hosszúságban és a legrövidebb és a leghosszabb sor között legalább 30 ember volt a különbség (kb.)! De nagy az Isten állatkertje, sokkal nagyobb, mint a fővárosé, hisz a tápláléklánc csúcsa, a Homo Sapiens is egy állatfaj, csak nem minden egyede gondolkodik. Így nekem egyszerüen ki kellett választanom a legrövidebb sort és sok előttünk érkezőnél hamarabb juthattunk be. :-) hi-hi
Felkerestük a Csodák palotáját is, ahol csodát ugyan nem láttunk, de csodának tűnő fizikai érdekességet annál többet. Élvezték is a lurkók, Máténak talán a legjobban az tetszett, ahol egy csigarendszer segítségével fel tudta húzni magát. A Öveges teremben néhány érdekes kísérletet nézhettünk meg, amiből magam is tanultam, pedig a suliban a fizika és a kémia volt a kedvencem.
A szentendrei Skanzent is megcsodáltuk (ismét) és jó látni a fejlődést, hogy mindig van valami újdonság és a személyzet is nagyon lelkesen mesél, ha kérdezünk. Szeretünk ide járni, mert rengeteget lehet tanulni a múltról. Persze a skanzen nosztalgia vonatja is nagy kedvenc.
Persze a vasúttörténeti park sem maradhatott ki. Itt szintén mindig jól érezzük magunkat, így volt ez nyári látogatásunk alkalmával is.
