Ötévesen kétkeréken

Rég volt, mikor én a bringa hátuljába eszkábált seprűnyéllel két keréken gurultam, mellettem kocogott anyám, aki a nyélnél fogva tartott. Én beszéltem hozzá, ő válszolt, aztán mikor nem válaszolt, begurultam az árokba. Nem volt nagy tragédia, de kissé kedvem szegte. Majd hetekkel később újra próbáltuk a mutatványt. Sikerrel. Kikerült a nyél a bringa hátuljából és végig bringáztam Szántód és Balatonföldvár utcáit. 6 vagy 7 éves voltam ekkor. Volt, hogy megharapott egy kutya bringázás közben, estem is párat, és egyszer elütöttem egy Trabantot, aki túl lassan ment át a kereszteződésen. Elengedett kormánnyal, csomagtartón ülve/állva és egyéb érdekes módon tudtam gurulni a drótszamáron.
Ezek a régi emlékek tolultak ma elő, mikor is gyermekem, ráérzett a kétkerék varázsára.
Kicsi fiam májusban 5. születésnapjára egy bringát kapott, mely támkerekes kétkerekű. Nagy örömmel használta, tekergett az utcában fel s alá, de pár kör után megunta és elővette a jó öreg cipőorr koptató műanyag motorját. Bár már az új bicajon kétkeréken gurult, mégsem hagyta a támasztókerekeket leszerelni. Ma megtört a jég. Azt mondta vegyük le, kipróbálásra. Nekem sem kellett kétszer mondania, siettem a célszerszámért, és lássatok csodát,, órákat tekert és nagyon ügyesen manőverezett (kerülgette a triciklit lábbal taszigáló húgát) és még esni is olyan ügyesen tudott, hogy nyoma sem maradt és sírás sem volt. Felfedezte a két-kerék varázsát. Szabi alatt lemegyünk a Duna partján húzódó gátra egy nagy családi tekergésre.
Ennek örömére, megengedtem, hogy kipróbálja a ma vásárolt új fúrógépemet, amit szintén nagy élvezettel csinált, szűnni nem akaró lelkesedéssel.