Talán most már átéltem amit Petőfi Sándor érezhetett és 1848 nyarán papírra vetett:
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy világviszonylatban is Balatonföldvár a szívem csücske, és erre nyomós okom van. Amióta az eszemet tudom (vagy még korábban is) gyermek és ifjú korom minden nyarát itt töltöttem. Itt láttam akkora lángot, hogy azt mondták befogok pisilni éjjel és igazuk lett. Itt tanultam meg bringázni, nagy esések árán, és itt állt a talpamba egy hatalmas rozsdás szög. Itt nyomtam borsót az orromba, amit a környékbeli öregasszonyok válogatott módszerekkel sem tudtak kiszedni így menni kellett az orvoshoz és itt harapott meg a szomszéd kutyája, melynek nyomai ma is látszanak bal vádlimon. Mekkora királyság volt a pálcikás és poharas LEÓ jégkrém, a Mama (Nagymama) által a hátsó teraszon felszolgált reggeli kifli zacskós kakaóval (és a többi, amivel a kis unokáit kényeztette), az első teraszon az AudioSonic márkájú kazettás rádió-magnóból hallható zene, ami még monó volt, mégis menő. A Wolf fűnyírógép, amivel imádtam nyírni a füvet, persze fűgyűjtő még gondolati szinten sem volt akkor. És a nagy szivacs amin hatalmasakat lehetett ugrálni, bukfencezni, birkózni. Az indián sátor, amiben egyszer kint aludtunk az udvaron, hinta hátul, ahol pénzt ástunk el abban a reményben, hogy kinő, majd egy pénz fa. A kis-ház, ahol külön alhattunk mikor már elég nagyok voltunk.
Volt néhány korombeli gyerkőc, akik szintén a nagyszüleik gondjaira voltak bízva azokon a csodás nyarakon és az unokahúgom, akivel mindig veszekedtünk, (és kilopkodtuk a kovászos uborkát, mielőtt elkészült volna) mégis nagyon szerettünk együtt nyaralni. Hátsó szomszédban Gábor és Zsófi, szemben Tomi és Mariann szinte állandó játszótársak voltak és mikor már nagyobb gyerkőcök lettünk sokszor együtt mentünk a strandra, moziba, vagy csak simán csavarogni Balatonföldvár utcáin. Sok, sőt, rengeteg élmény, emlék, melyek néha eszembe jutnak, most egyszerre törtek elő a sok évnyi mélységből. Különös érzés volt ily sok idő után sétálni az akkor jól ismert utcákban, bejárni a kikötőt és gyermekeimmel csobbanni a Balaton vizébe. A múltban egy szál törölközővel mentünk a strandra, most meg, hmm, mobil, fényképező, pénztárca (legalább egy 5000-esel) :-) . Bár rövid időt tudtunk most itt tölteni, de sikerült szinte minden helyet bejárni. Át kompoztunk Tihanyba is, bele hallgattunk a KFT együttes koncertjébe is a szabadtéri színpad kerítése mellett leheveredve a fűbe. Bár nagyon megváltozott a város mégsem éreztem csalódást, minden fontos objektum a helyén volt. Szállásunk a Munkácsi u. 22-ben volt Erzsike néninél, aki már érkezéskor egy flakon balatoni borral fogadott, dinnyével, palacsintával kedveskedett ottlétünk alatt és távozáskor egy üveg pezsgőt, egy bimbózó leandert adott és a gyerekek édes kekszet kaptak búcsúajándékba.
Néha a strandon ebédeltünk, ahol egy lángos 220 Ft-tól indul, a gyros tál 900 Ft, hekk 300 ft/10 dkg, kávé 200 Ft. A "nagy büfében" különösen kedves a kiszolgálás és elfogadják a melegétel utalványt. A kiszolgálás egyébként mindenhol nagyon kedves volt, kivétel a Kilátó büfét, bár ott sem volt semmi kivetnivaló, de nem vitték túlzásba a mosolygást! A parkolás mindenhol ingyenes, és az összes strand is ingyenes. Mi a keleti strandot látogattuk, ahol vizitcsúszda is van és 100 Ft egy csúszás, vizenjáró gömbben 700 Ft ért próbálkozhatsz talpon maradni. A kompon 6 év alatti gyerkőcöknek ingyenes az utazás, de csakis szülői kísérettel tehetik így egy út négyünknek 1000 Ft-ba került, a tihanyi kivonaton szintén csak a 6 év felettiek utazását fizettetik ki és a felnőttek darabját 350 Ft-ér szállítják. Kisvonat Balatonföldváron is jár, de ott a gyermekjegy 3 éves kortól 300 Ft. és a felnőtt viteldíj 600 Ft. Itt hosszabb az út és visszavisz a kiinduló pontra, mely a vasútállomás mögött van a posta felé.
Lássunk néhány képet:
Itt tanítgatott a szomszédnéni úszni és, hogy nem nagy sikerrel, az nem az Ő hibája. Most az én porontyaim szelik a vizet.
Tihanyi kisvonat, mely gumikerekeken gyűri maga alá az aszfaltutakat.
Hozott anyagból dolgoztam, saját 8X-os távcsövembe dugtam a fényképező objektívjét. Először egy ETÜD géppel fotóztam itt kb. 30 évvel ezelőtt. És akkor még nem volt távcsövem. :-)
Souvenir. Egy sarokkal lejjebb 50 Ft-al olcsóbb, de mindegy, két napot bírt ki. Törékeny ajándék nem ajándék a kisembereknek. A Földváron vett kínai gagyi még megvan, és tudják, hogy onnan való. Ez van, a gyerekeknek más az értékrendjük.
Nagy volt a forgalom, egyszerre három komp szelte a vizet.
Szárszó, József Attila emlékmű, egyben virtuális geoláda. (kedvenc J.A. versem Földes László munkássága által ismertem meg, íme: http://youtu.be/d-aMhYmh3Xg
Mint tudjuk az EMBER is állat, de még mekkora! A padon hagyott hulladék és a részére telepített gyűjtő közt max. 5 méter a távolság de Isten barmának ez megerőltető volt, inkább ékteleníti a hangulatos, hattyúkkal teli szárszói partot. (Ugye Te nem dobálod el a szemetet?!)
Tova tűnt gyermekkorom paradicsoma régen...
... és ma.
Báthory utca, én és Timi aki z unokahúgom valamikor a 70-es évek elején.
Báthory utca 2010 nyarán.
Az egykori Pedagógus Üdülő. Ide jártunk pig-pong-ozni és egyéb játszótéri felszereléseket élvezni amik nem feleltek meg semmiféle Uniós szabványnak, de valahogy mégis éltben maradtunk.
A Kvassay sétány a kikötőtől nyugatra. akkoriban fogalmam sem volt róla ki volt Kvassay Jenő, de mióta álltam a róla elnevezett zsilipen, sőt át eveztem rajta kenuval kicsit többet jelent, mint akkoriban, bár akkor is szépnek tartottam ezt a sétányt. Kvassay Jenő emlékmű áll a kikötőben 1929 óta!klikk a mütyürre
Hajdan itt egy kis büfé állt nagy forgalommal, zöldre festett vaslábú bádog asztalokkal. Amikor pecáztunk a Galamb szigeten, és elfogyott a csali itt vettem pár szelet kenyeret 40 fillér/db áron!A vetett árnyékból jól látszik, hogy erősen délután van. Ilyen időtájt régen hosszú sor volt és üres asztal nem igen akadt. Most ilyen probléma nincs!
A hajóállomás épülete, picit több az árus és a napernyő és megújult a burkolat.
Sosem tudtam, milyen épület ez itt felettünk, de a fecskefészkek örökös tartozékai voltak. Szerencsére manapság is van bőven.
A vasút állomás, sok örömteli megérkezés és sok könnyes búcsú helyszíne. Bent is körülnéztem, a váróterem és a jegypénztári helyiség sem változott, de ez így is van jól!
És a RESTI ahol felejthetetlen mézes-krémest lehetett kapni. Sajnos már nem üzemel, a helyiség kiadó, de félő, ha ki is veszi valaki, olyan mézes-krémest már sosem árulnak benne. :-(
Egy kis cica sírja. Egy volt vállalati üdülő udvarán található. Aki ismeri, tudja mi ez, aki nem ismeri annak ma már nem lehet szavakkal leírni, mert akkor mások voltunk, más érzelmekkel. Számomra a múlt kedves emlékei közt szerepel és ottjártunkkor kíváncsian kerestem, vajon meg van-e még. Mikor rátaláltam, kicsit megörültem. ("Vannak dolgok, amik nem változnak..." /Morpheus-Mátrix/)
Az egykori mozi helye. Itt láttam az ABBA filmet, az AC/DC filmet, a Negyedik fázist és már nem is tudom még miket.
A Széchenyi utca fái azóta még nagyobbra nőttek és még több pénz cserél gazdát árnyaikban, hisz a Spúr István utcától (Jubíleum tér) megannyi vendéglátó egység és bazár van, több/kevesebb vendéggel. Ez a környék inkább hátrányára változott szerintem, sokat vesztett egykori hangulatából. A Széchenyi család alapított itt fürdő telepet a XIX. század végén, Spúr István mérnök és Schilhán József kertész parkosították. És Bajor Gizi (Beyer Gizella, Budapest, 1893) volt az első híresség, aki villát vett itt, mely ma egy jól működő szálloda a nyugati parton.
Kilátás a Kelta sétány felső részéről ami az i.e. előtti IV. században itt virágzó Kelta kutúra emlékét őrzi. Innen egy ...
... lépcsőn lehet lemenni...
... a hajdan népes kemping bejáratához. A kerítés áll még, a kapu zárva volt és a Szárszóra vonatozáskor munkagépeket láttunk a területen dolgozni, tehát valami lesz itt, de vajon mi?
Ez pedig a volt minigolfpálya maradványa, melynek közelében Disco és néhány büfé volt, ma már semmi nincs belőlük.
A jó öreg Városháza, kissé kibővítve felújítva.
A "nagy bolt" a központban manapság CBA (ami nem olyan nagy változás, mert akkor ABC volt) és még ami a képen látszik.
A "kis bolt" a Gárdonyi és a Budapesti út sarkán festékbolt lett. :-(
Jó kis nyaralás volt ez Balatonföldváron, bár csak pár napig tartott, de évtizedeket rázott fel bennem. Azt az érzést és hangulatot már soha nem érezhetem, amit gyermekkoromban, de visszavágyom és vissza is fogok menni, mert szerencsére a családomnak is tetszett Balatonföldvár.
