Manapság, azt veszem észre, hogy valami új módi jött divatba. Az ifjak már csak arra sem veszik a fáradtságot, hogy kibámészkodjanak a jármű ablakából, sőt egyenesen belebámulnak az idősek, kismamák szemébe és ..sznak átadni a helyet, teszik mindezt olyan ábrázattal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az ül, aki előbb szállt fel!
Nemrégiben egy nagy pocakú kismama állt két viháncoló tizen-huszon éves csajszi (liba) előtt, akik még méretgegék is tekintetükkel, hogy milyen szép nagy és arrol disputáltak, hogy nekik hogy fog állni majd a terhesség. (Úgy beszóltam volna nekik, de nem tettem, fene a jól nevelt modoromat.) Ma pedig, -és ez ihlette eme firkantást- egy tisztességben megőszült bácsi ácsorgott a 7E járaton reggel két huszonéves csajszi mellett, egészen a Ferenciek teréig.
Lehet, hogy csak én vagyok maradi, de engem ez felháborít!
És ha szabad ezúton üzennem, a zselésfejű önbizalomtól duzzadó keblű fickóknak, hogy ők is megöregszenek majd, hacsak addig szét nem drogozzák magukat és a műkörmös cicáknak, hogy egyszer Ők is kismamák lesznek és én bízom benne, mire ez bekövetkezik, olyan ifjúság nő fel, aki divatként űzi a régmúlt udvariassági szabályait, akik intelligensebbek és emberségesebbek lesznek, így Nekik lesz ülőhelyük, mikor majd rászorulnak!