Végre péntek és annak is estélye. Iszonyat húzós nap volt ez a mai, rengeteg vevő volt és a boltba betalált, barát is, ismerős is és rokon is. Mindemellett egy ifjonc helyettesítővel voltam, aki, bár ügyes, de még szerény tudással rendelkezik a kereskedelem terén. De vége! Itt a hétvége és egy hét szabi. :-)
Ennek örömére átírtam egy ismert verset, Petőfi Sándor - Füstbe ment terv című alkotását.
Remélem az én tervem nem fog füstbe menni.
Egész úton -hazafelé-
Azon gondolkodám:
Miként fogom szorongatni
Konyakos üvegem nyakát.
Mennyit nyelek majd először is
Kedves szeszes levet?
Midőn szájamhoz emelem
E kedves üveget melyből
A szeszt ürítem ki.
S jutott eszembe számtalan
Jobbnál jobb ital,
Míg állni látszék az idő,
Bár a busz haladt.
S a kis konyhába toppanék...
Nyílik az üveg kupakja...
S én ürítettem nedűjét...
Míg bírja nyelni gigám...
(geke, Budapest-Érd, Volánbusz, 2010.06.18. 19:41)
Szerkesztve: Nem ment füstbe ezen tervem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése